K. Lippich Elek A mosolyok / Das Lächeln

Toni11•  2024. április 6. 08:38  •  olvasva: 61

 

A mosolyok.

 

Ne töltsenek el bizalommal

A röpke, édes mosolyok, —

Vagy téged csal, vagy magát csalja

Gyakorta, a ki mosolyog.

 

Sínylődő jóság s alávalóság,

Gaz győzelem és tört remény

Mosolyait szívembe vágni

0 hányszor, hányszor érzem én!

 

A büszkeség, ha megalázták,

Daczos mosolyba menekül, —

S az árulás is csak mosolyt ölt,

Mögé rejtőzve remekül.

 

Némely mosoly: szép, bűvös örvény,

Mely egy pokol fölött forog, —

És van mosoly, mely megbocsájt, míg

Sírásra csuklik a torok . . .

 

Van szép mosoly, a melynek láttán

Ökölbe rándul a kezem, —

És van mosoly, hogy elfordulok . . .

Ne lássák meg, hogy könnyezem.

 

K. Lippich Elek: 1862 -1924

 

Das Lächeln.

 

Lass dich nicht vom Glaube betören

von flüchtigen, süßen Lächeln, –

vielleicht mich oder sich selbst betrügt,

der, der immer dich anlächelt.

 

Krankhafte Güte und Gemeinheit,

Linke-Sieg und falsche Hoffnung

um dein Lächeln meinem Herz erreicht,

wie oft höre ich der Warnung!

 

Der Stolz, wenn man gedemütigt wird,

in trotziges Lächeln entflieht, –

‘d der Verrat versteckt auch im Lächeln,

wo ein ideales Versteck hin liegt.

 

Manches Lächeln sind dunkle Wirbel,

die sich über der Hölle dreht, –

und es gibt ein Lächeln, das verzeiht,

der Hals von dem Schluckauf verdreht.

 

Es gibt ein Lächeln, dessen Anblick,

wo der Hand sich zur Faust ruckt, und

es gibt Lächeln, wo ich mich wende,

weil eine Träne den Augen juckt.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112024. április 7. 17:08

Köszönöm az olvasást...üdv Tóni...

Animanongrata_2024. április 6. 09:39

Tetszik a mondanivalója, az árnyalatok semmi sem fekete semmi sem fehér de sok van, aki a küszöbig sem ér..