Juhász Gyula: Vidéki napraforgó / Ländliche Sonnen

 

Vidéki napraforgó

 

Öreg kert mélyén láttam őt
Tikkasztó nyár fülledt delén.
A vén kert mindig naptalan
S ő csöndesen csak várt szegény.

Várta az istent, a napot,
Felé fordulni úgy akart,
De hasztalan. Magányosan
És mindig naptalan maradt.

Így néztem őt testvér gyanánt
Fájdalmasan, vén kert előtt.
Vén kert előtt fájdalmasan,
Magányosan úgy néztem őt.

 

Juhász Gyula 1883 - 1937

 

 

Ländliche Sonnenblume

 

Im alten Garten sieh ich sie

am drückend schwülen Nachmittag.

Dort im sonnenlosen Garten

still und verschwiegen einsam stand.

 

Gewartet auf Gott und Sonne

zu ihm wollte sie sich drehen,

aber umsonst, zu einsam und

sonnenlos blieb sie dort stehen.

 

Als Geschwister sah ich sie an

wehleidend, vor alten Garten,

vor alten Garten, wehleidend

einsam hab ich sie betrachtet.

 

Übersetzung Anton Muci-Tóni