Juhász Gyula: Vidéki napraforgó / Ländliche Sonnen

Toni11•  2021. szeptember 12. 08:36  •  olvasva: 17

 

Vidéki napraforgó

 

Öreg kert mélyén láttam őt
Tikkasztó nyár fülledt delén.
A vén kert mindig naptalan
S ő csöndesen csak várt szegény.

Várta az istent, a napot,
Felé fordulni úgy akart,
De hasztalan. Magányosan
És mindig naptalan maradt.

Így néztem őt testvér gyanánt
Fájdalmasan, vén kert előtt.
Vén kert előtt fájdalmasan,
Magányosan úgy néztem őt.

 

Juhász Gyula 1883 - 1937

 

 

Ländliche Sonnenblume

 

Im alten Garten sieh ich sie

am drückend schwülen Nachmittag.

Dort im sonnenlosen Garten

still und verschwiegen einsam stand.

 

Gewartet auf Gott und Sonne

zu ihm wollte sie sich drehen,

aber umsonst, zu einsam und

sonnenlos blieb sie dort stehen.

 

Als Geschwister sah ich sie an

wehleidend, vor alten Garten,

vor alten Garten, wehleidend

einsam hab ich sie betrachtet.

 

Übersetzung Anton Muci-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kevelin2021. szeptember 13. 17:19

Tetszett

kevelin2021. szeptember 13. 17:19

Tetszett

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom