Juhász Gyula: Tájkép / Landschaftsbild

 

 

Tájkép

 

Dermedten állnak a halotti csendben

Fekete nyárfák fülledt ég alatt.

A csillagok szeme szikrázva rebben,

A Tisza mély opálja hallgatag.

 

Valami titkot súg a végtelenség

S a nyárfasorban tikkadt vágy zokog,

Az életem oly szép s bús, mint egy emlék:

A hangod bársonyára gondolok.

 

Juhász Gyula: 1883 -1937

 

Landschaftsbild

 

Stehen wie erstarrt in der Totenstille

Schwarzpappeln unter dem schwülen Himmel.

Bei Sternauge flattert die Pupille

bei Theiss Opal schweigende Gewimmel.

 

Die Unendlichkeit flüstert ein Geheimnis

‘d, die Sehnsucht in der Pappelreihe schluchzt

in meinen Leben das schönste Ereignis:

Deine Samtstimme ist der Himmelwucht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni