Juhász Gyula: Szonett Szegedhez / Sonett an Szeged

 

Szonett Szegedhez

 

A magyar Alföld legszebb délibábja

Te vagy, szülötte városom, Szeged,

De nem csalóka nyári fény varázsa,

Hanem valóság bús puszták felett.

 

Az égbe törnek tornyaid kevélyen

S a szőke magyar vízben rengenek

A palotáid és a magyar éjben

Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

 

Dugonics András nézi, hogyan épül,

Magasba hogy tör házad, szellemed,

Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

 

Magyar emlékül és magyar reményül

Állj boldogan és büszkén, ősi város,

Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.

 

11. Mai 2021 

 

Juhász Gyula: 1883 – 1937

***

Sonett an Szeged

 

Der südebenen schönsten Luftspiegelung

bist nur du, meine Heimatstadt Szeged

ist nicht eine trügerische Erscheinung,

ist die Wahrheit auf dem kargen Blachfeld.

 

Deine Türme stampfen bis auf den Himmel

und in den blonden Theiss Wasser zittern

deine Paläste ‘d, in der Ungar Schimmer

deine wachsamen Flammen zersplittern.

 

András Dugonics schaut, wie es gebaut wird,

wie in die Höhe bricht dein Haus Skelett,

bist schöner geworden, du alt Szeged!

 

Als ungarische Erinnerung und Hoffnung

sei glücklich und stolz, du alter Stadtgeist,

schmieg dich liebevoll zu den alten Theiss.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni