Juhász Gyula: Ember, állat / Mensch, Tier

 

Ember, állat

 

Egy lovat vert egy ember a Tiszánál,

Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt.

Szegény, vert állat nyerített s a száján

A hab fehérlett és a gondolat

Az ember vak agyában csak derengett.

Szegény vak ember, míg te egyre verted

Szegény lovat, én sírtam tehetetlen

S az égre, földre néztem és kerestem

Az Istent, aki jó, aki hatalmas,

A megváltásra gondoltam. Kereszten

Halt Krisztus. S győz az ostor, dárda, kardvas.

 

Juhász Gyula: 1883 - 1937

 

Mensch, Tier

 

Das Pferd schlägt ein Mann wild an der Theiss Pier,

an einem Morast, bei dunklem Himmel.

Das Pferd hat gewiehert, der arme Huftier,

der Schaum wurde weiss auf der Mund der Schimmel,

es dämmerte in blinden Geist des Mannes.

Armer Blinder, indes ihn schlagen hat es

den Armes Pferd, ich weinte hilflos, unbeholfen

‘d schaute zum Himmel ‘d zur Erde verschmolzen

zu dem Herrgott, der gut ist, der mächtig ist,

dachte an Erlösung. Am Kreuz gestorben.

Peitsche, Speer und das Schwert, das Gewinner wird.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni