Juhász Gyula: A nyári Tiszánál / Der Sommer Theiss

 

 

A nyári Tiszánál

 

Az öreg Tisza szörnyen zavaros.

Keserves kedvvel ostromolja partját.

Szilaj bánatát küldi benne

A nyugtalan Maros

S a távoli, koldus Máramaros.

 

Én hallgatom e hosszú zokogást,

Én értem e messze üzenetet,

Máramaros zagyva, fájó zenéjét,

Hol bujdokoltam

S a Marosét, hová majd most megyek.

 

Öreg Tiszám, te régi, jó rokon,

Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk.

Találkozunk, búcsúzunk százszor

És végre végtelen

Idegen ágy ölén csak elhalunk!

 

Juhász Gyula: 1883 -1937

***

Der Sommer Theiss

 

Der alte Theiss Sommers ist furchtbar trüb.

Mit herber Freude trifft ihre Ufer

seinen wilden Kummer schickt darin fort

die ruhelosen Maros

‘d der ferne, bettelnde Máramaros.

 

Ich höre diesem langen Schluchzen zu
ich verstehe die entfernte Botschaft,
den Máramaros’ schmerzhafte Musik,
wo ich mich versteckte
und von Maros, wohin ich jetzt gehe.

 

Ich höre diesem langen Schluchzen zu,

ich verstehe die entfernte Botschaft,

den Máramaros’ schmerzhafte Musik,

wo ich mich versteckte,

und von Maros, wohin ich jetzt gehe.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni