József Attila: Könnyű, fehér ruhában / Im leichtem

Könnyű, fehér ruhában
***

Ignotus Pálnak
1

Mindent, mi nem ennivaló,
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó
vagy égbolt van fölöttem.
2

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.
3

Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.
4

Megalkotom szerelmemet...
Égitestem a lábam:
elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában.
***

Írta: József Attila 1937. jún.

***

***

Im leichtem weißes Kleid

***

Zu Ignotus Paul

1

Alles, was nicht zu essen ist,

gekaut hab' und ausgespuckt.

Ich weiß es selbst, was mir gut ist,

ist gleich, ob Seifenblase ist

oder der Himmel runterguckt.

2

Und ich weiß, wie ein kleines Kind,

nur glücklich, wer spielen kann.

Ich kenne viele Spiele blind,

die Wahrheit ist weg, wie der Wind

nur die Zeit bleibt als Buhmann.

3

Erschaffe mein Liebesleben,

der Gehilfe ist mein Fuß:

Gehe den Göttern entgegen

ohne Angst, und kein Herz beben

im hell Weißes Kleid.

4

Erschaffe mein Liebesleben,

an den Füßen, ohne Leid:

Gehe den Göttern entgegen

ohne Angst, und kein Herz beben

im leichtem, hell Weißes Kleid.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni