József Attila: Karácsony / Weihnacht

 

Karácsony

***

Legalább húsz fok hideg van,

Szelek és emberek énekelnek,

A lombok meghaltak, de született egy ember,

Meleg magvető hitünkről

Komolyan gondolkodnak a földek,

Az uccák biztos szerelemmel

Siető szíveket vezetnek,

Csak a szomorú szeretet latolgatja,

Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,

Fa nélkül is befűl az emberektől;

De hová teszik majd a muskátlikat?

Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég

S az újszülött rügyező ágakkal

Lángot rak a fázó homlokok mögé.

*** 

1923. dec.

***

József Attila: 1905 – 1937

***

Weihnacht

***

Mindestens zwanzig Grad kalt ist

Winde und die Menschen singen jetzt laut,

die Blätter starben, aber ein Mensch wurde geboren,

über unseren miesen Glauben.

Und die Länder nachdenkend sehr ernsthaft,

Straßen sind voller Herzen-Liebe,

sie führen die eilenden Herzen,

nur an der traurigen Liebe zweifeln sie,

wie gut ist es das keine Fenster haben,

auch ohne Baum wird es warm von den Menschen;

aber wo stellen sie die Geranien hin?

Über ihr singt jetzt der Himmel klar und klingend

‘d, mit den neugeborenen Knospen Zweige

legt es Feuer hinter den kalten Stirne.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni