Jörgné Draskóczy Ilma: Kérdés / Frage

 

Kérdés?

 

Ma még szilajul feldobog a szívem,

Ha valaki a nevedet kimondja

S lobogva szökken bíbor színbe arczom

A látásodra.

 

Ma még kívánom részketőn, epedve,

Hogy szomju vágyggal csókolnád az ajkam

S ha átkarolnál, még az üdvök-üdve

Átfutna rajtam.

 

Ma még lázongva nézek fel az égre,

Elkinzott lelkem megnyugodni nem bír

És vad tusában végzet ellen küzdve,

Zokogva felsír.

 

— De holnap, ah ki tudja, hogy lesz holnap?

Hiszen az élet — mint a folyam habja

A kövek élét — sóvár vágyainkat

Eltompitgatja.

 

S eljő a nap, hogy nem borit el többé

Nevedre forró, bús emlékek árja,

S amit megváltanék ma lelkem üdvén:

Holnap — ki bánja?

 

— Sebek begyógyulnak, megnyugszik minden,

Segítve lesz a sok felsíró jajon . .

... De mondd: el fásult szívvel, vágyak nélkül.

Jobb lesz-e vajjon ? !

 

Jörgné Draskóczy Ilma 1884 - 1945

 

Frage?

 

Mein Herz schlägt noch wie ein Dampfhammer heute,

wenn jemand deinen Namen leise ausspricht

‘d mein Gesicht wird feuerrot, wenn ich dich sehe

im Kerzenlicht.

 

Ich wünsche heute noch zitternd, sehnsuchtsvoll,

dass du meinen Mund durstig küssen würdest

‘d, wenn du mich umarmst, fühle, als du mich mit

Liebe küsstest.

 

Ich schaue heute noch an den Himmel hoch,

meine gequälte Seele kommt nicht zu Ruhe,

täglich wild mit dem Schicksal kämpfe

im wilden Getue.

 

- Doch morgen, wer weiss, was morgen wird?

Das Leben ist wie der Schaum des Flusses,

der Rand der Steine – Sehnsucht der Wünsche

weinend abstumpft es.

 

Und der Tag kommt, wenn deinen Namen

der Flut der Erinnerungen nicht mehr trübt

und was ich heute in meiner Seele erlösen würde:

Morgen – gibts kein füg?

 

- Wunden heilen, es beruhigt sich,

wird den weinenden Leiden helfen.

… Doch sag’s mit stumpfen Herzen wunschlos,

wird alles besser?

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni