Johann Wolfgang von Goethe: Novemberlied / Novembe

Johann Wolfgang von Goethe: Novemberlied / November dal

 

November dal

 

Védőnek, de öregnek nem,

kihez a nap menekül,

kinek arca fenn az égen

a felhők mögött elmerül.

 

A fiúnak szól ez a dal,

ki rózsák között játszik,

és minket hallva azonnal

a szép szívekhez hív.

 

Ő által téli éjszakán,

lettünk kérges és csúnya,

sőt több értékes barát,

s nő, oly csúf és oly rusnya.

 

Mostantól kezdve a képe

a csillagos egen legyen,

és örökké a jövőbe,

nekünk le- és fel keljen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

 

Novemberlied

 

Dem Schützen, doch dem alten nicht,

Zu dem die Sonne flieht,

Der uns ihr fernes Angesicht

Mit Wolken überzieht;

 

Dem Knaben sei dies Lied geweiht,

Der zwischen Rosen spielt,

Uns höret und zur rechten Zeit

Nach schönen Herzen zielt.

 

Durch ihn hat uns des Winters Nacht,

So häßlich sonst und rauh,

Gar manchen werten Freund gebracht

Und manche liebe Frau.

 

Von nun an soll sein schönes Bild

Am Sternenhimmel stehn,

Und er soll ewig, hold und mild,

Uns auf- und untergehn.

 

Írta: Johann Wolfgang von Goethe