Jékely Aladár Fehér virág / Weiße Blume

 

Fehér virág

***

Nem irigyeltem soha semmit.

De ha fehér virágot láttam,

Ezt mindig, mindig megkívántam.

***

Szegény anyám, az édes, áldott,

Talán fehér virágra nézett

Amikor szive megérzett.

***

Onnan eredt talán a lelkem,

S azért van, hogy én minden szépet

Virágnak képzelek s fehérnek.

***

Nekem a jóság, barátság, hűség,

E szerelem, az eszmék, álmok

mind, mind édes, fehér virágok.

***

Szegény vagyok, sötét a sorsom.

De ha fehér virágra nézek,

Felejtek minden sötétséget.

***

Szemfedőmre fehér virágot

Hintsetek majd, ha sírba térek,

Hogy ott se lássak sötétséget.

***

Jékely  Aladár: 1846 – 1919

***

***

Weiße Blume

***

Ich habe nie etwas beneidet.

Doch, wenn eine weisse Blume sah,

war für mich immer, immer so nah.

***

Meine arme Mutter, die süsse,

gar an weisse Blume angeschaut,

als ihr Herz mich spürte unterm Bauch.

**

Daher kam meine Seele dazu,

‘d daran liegt, dass mir alles Schöne,

als eine weisse Blume töne.

***

Die Freundlichkeit, Freundschaft, Loyalität,

die Liebe, Träume mich aufwühlen,

alle sind süss 'd alle weiss blühen.

***

Ich bin arm, mein Schicksal ist dunkel.

Doch, wenn ich weisse Blumen sehe,

vergiss all’ Dunkelheit der Erde.

***

Auf dem Grabtuch nur weisse Blumen

streuen, wenn ich zum Grabe gehe,

dass, dort keine Dunkelheit sehe.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni