Jakab Ödön Sűrűn hull a fák levele / Die Blätter d

 

Sűrűn hull a fák levele

***
Sűrűn hull a fák levele,

A föld száraz lombbal tele,

Hideg őszi szél fuvalma
Teregeti jobbra-balra.

***

Szomorú szívvel nézek szét:

Mintha az én ágyam vetnék,

S a zúgó szél altatója
Mintha csak énnekem szólna!

***

Pedig nem is volna rossz tán,

Mély álomnak szállni most rám,

S szép csendesen, ahogy éltem,
Elpihenni észrevétlen  . . .

***
És hogy oda lent ne fájjon
E világból távozásom:
Nem álmodni semmi másról,

Csak mind e bús lombhullásról!

***

Jakab Ödön: 1854 -1931

***

***

Die Blätter der Bäume fallen schon

***

Die Blätter fallen von Baum taub,

der Boden ist ja voll mit Laub,

und der Herbstwind bläst sie umher,

an Boden das Laub hin und her.

***

Trist ist mein Herz ‘d könnte wetten:

Als würde man für mich betten,

das Schlaflied des tosenden Winds,

die größte Freude jedes Kinds!

***

Dabei wäre gar nicht so schlimm,

zu fühlen, dass ich in Traum schwimm,

und so ruhig, wie ich lebte,

in dem Traum weiter schwebte.

***

‘d, dass dort unten gar nicht weh tut,

das weggehen, tut mir so gut:

von Anderem nicht mehr träumen,

nur den Laubfall, nicht versäumen!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni