J. W. von Goethe: Nähe des Geliebten / Közel a ked

 

Közel a kedvesemhez

***

Rád gondolok, ha a napsugár csillog

az óceánban;

Rád gondolok, ha a holdsugár villog

a forrásban.

***

Téged látlak, ha a távoli úton

a por felszáll;

Késő éjjel, mikor a keskeny hídon,

egy vándor jár.

***

Téged hallak, mikor a hullám tompán

a partra csap;

Kis erdőben, hol az öreg fa lomhán,

csendben hallgat.

***

Veled vagyok, te messze távol, mégis

közel hozzám!

A nap lement, szép csillagos az ég itt,

bár itt volnál!

***

Fordította: Mucsi Antal – Tóni

***

***

Nähe des Geliebten

***

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.
***
Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.
***
Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt.
***
Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O wärst du da!

***

Johann Wolfgang von Goethe: 1749 - 1832