Ismeretlen szerző Május / Mai

 

Május

***

Hogyha száll a cserebogár.

Hogyha nyílik az orgona.

Tudja Isten, rég elhagyott

Kis falumba, mi vonz oda.

***

Mi az, hogy így rügybontáskor

Úgy elfog a vágy, a bánat,

S színes álmok egyre űznek

Te utánad, te utánad.

***

Régi dai zsong a szívemben,

S minden dalnak végső sora,

Mint harangszó te rólad zeng:

Cserebogár, kék orgona.

***

Minden álmom hozzátok száll,

Minden dallom ti felétek,

S felkeresni még se merlek

Hátha meg sem ismernétek!

***

Hátha meg se ismernétek

A hajdani rossz gyereket,

S igy szólnátok kíváncsian:

E bus ember vaj’ ki lehet?

***

És elbújna én előlem

Kankalin és piros mályva,

S csicsergő pinty, rigómadár

Ijedezve tova szállna.

***

Talán jobb is itt maradnom,

Ahol nincsen virág, lepke,

A hullámzó nagyvárosban

Eltemetve, elfeledve.

***

Tatán jobb is elfeledni

Gyermekkori álmainkat,

Hiszen fáj az édes emlék,

Mely a múltba visszaringat.

***

Kint zsibongás, fény, ragyogás,

De a szívem néma, kopár.

Ég veletek régi társak:

Orgona, lomb, cserebogár.

***

Ismeretlen szerző egy régi Óbecsei ujságban

***

***

Mai

***

Wenn der Maikäfer fröhlich fliegt.

und wenn die Flieder auch blühe’.

Gott allein weiß, warum ich dann

läng verlassenes Heimweh fühle.

***

Was ist es, dass beim Knospenschlags

so sehr der Sehnsucht, Wehmut quält,

bunte Träume treiben weiter

hinter dir, weil mir du fehlst, so sehr.

***

Ein alter Klang schwirrt im Herzen,

letzte Zeile jedes Liedes,

wie Glockengeläut, erklingt dir:

Maikäfer, blauer Flieder ’d vieles.

***

Meine Träume fliegen zu euch,

und alle meine Lieder auch,

wage es nicht, euch aufzusuchen,

erkennen würdet mich ja kaum.

***

Erkennen würdet mich ja kaum,

den einstigen bösen Jungen,

‘d ihr würdet neugierig fragen:

Wer kennt dieser jungen Burschen?

***

Vor mir würden sich verstecken,

das Primelblümchen, die rote Malve,

der zwitschernde Fink, die Drossel,

schockiert fliegt weg, auch die Schwalbe.

***

Wäre besser, hier zu bleiben,

Wo kein’ Blume, kein Falke gibt,

als in der wogenden Großstadt,

begraben und vergessen ist.

***

Gar ist besser, zu vergessen

unseren alt’n Kindheitsträume,

denn die Rückblicke so schmerzen,

‘d setzen uns hinter die Zäune.

***

Draussen ist Trubel, mit Licht ‘d Glanz,

doch mein Herz ist still und ganz kahl,

lebt wohl, ihr alten Gefährten:

Lilie, Laub, Maikäfer im Tal.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni