Illyés Bálint: Anyámnak / Für meine Mutter

Anyámnak

Születése  90-ik  évfordulóján.   1898.  augusztus  8. 

1

Kilenczven év, kevés hiján egy század, 

Hosszú, ha folytán sok a szenvedés!...

Tán saját szíved olykor fel-fellázad, 

De hidd, anyánk! nekünk ez is kevés.

Mi birni vágyunk még sokáig téged, —

Ha nem tovább, csak a száz évet érd meg! 

2

Hogy szenvedél, hogy drága kincseidnek 

A legjavát rabolta el a föld ;

S túl élni őket, hogy te nem is hitted, 

Tudjuk mi  azt!  .  . . De szived újra tölt 

Hittel, jósággal;  — s szeretettel áldva, 

Erezned kelle, hogy nem élsz hiába! 

3

Nem, óh  nem él az soha sem hiába, 

Ki szive kincsét dúsan osztja szét; 

Ki, mint a nap, száz meg száz fénysugárba 

Árasztja keble nemes érzetét; 

Kinek a jótét éltető világa, —

Könyet törülni, s boldogitni vágya!

4

Igy tündökölsz te, bár magad csak árnyék,

Ki fényt magának soha sem keres!. . .

Rád az idő is tán csak azért vár még,

Égő sziveddel hogy tovább szeress;

S áldott melegét hogy érezze néha,

Rajtunk kivül, sok árva s csonka-béna!

5

Látom, szemed e szóra könybe lábbad,

Világi jókból hogy kevés maradt. . .

Ne, oh ne csüggedj. Rád ez nem hoz vádat,

Sokat kipótol a jó akarat!. . .

Csak szívedet hagyd nekünk örökségnek . . .

Anya nem hagyhat drágább örökséget!

6

S te élj, s gyönyörködj a dédunokákban,

S szemed ha rajtok el-elrévedez:

Ne tudd, ne lásd, hogy fiad egymagában,

Fejét lehajtja s könye pergedez! . . .

Majd összejön egyszer az élet útja . . .

Csak légy iránytűm a nagy életútra!

***

Illyés Bálint 1835 – 1905

***

***

Für meine Mutter

Auf Ihren 90-ste Geburtstag 08. 08. 1898

1

Neunzig Jahre, wenig fehlt für Jahrhundert,

lang ist es, bei vielen schweren Leiden!

Vielleicht wird das Herz viel zu viel gewundert,

doch glaub, Mutter! Bei uns sollst du noch bleiben.

Wir Sehnen danach, dass noch lang bei uns bliebst,

wenn nicht mehr, nur noch bis du hundert wirst!

2

Hast gelitten, weil die Liebsten verloren hast

die Besten wurden von der Erde geraubt;

doch dein Herz macht jetzt trotzdem keine Rast

die zu überleben, hast du es nie geglaubt.

Mit Glauben, Güte und Liebe zeitlebens,

du musst es fühlen, du lebst nicht vergebens!

3

Nein, ach du weißt es, umsonst lebt hier niemand,

wer den Schatz seines Herzens reich verteilt;

wer, wie die Sonne, hundert Lichtstrahlen fand

den Strahl in der Richtung zum liebsten gepeilt;

für wen das Leben hilft, in der heutigen Welt,

Tränen abwischen und das Glück verdoppeln!

4

So strahlst du, obwohl du nur ein Schatten bist,

wer das Licht nie für sich selber, ausgesucht!

Die Zeit wartet vielleicht nur deshalb auf dich

weil mit deinem Herz, nur noch die Liebe suchs;

Das gesegnete Wärme, manchmal zu fühlen,

außer uns, auch viele Waisenkinder spüren!

5

Ich sehe, in deine Augen die Tränen,

von die Guten, gibt wenig auf der Welt.

Nein, verlier den Mut nicht, ‘d du wirst es sehen

der Wille macht vieles gut, auch ohne Entgelt!

Überlasse uns dein Herz, als Vermächtnis,

von dir Mutter, ist das schönste Bekenntnis.

6

Du sollst leben und dein Urenkel bewundern,

auch wenn die Augen, beim Zuschauen verirren:

Du sollst es nicht wissen und auch nicht sehen,

wen aus der Augen deines Sohns, die Tränen flirren!

Dann trifft unser Lebensweg auch zusammen,

sei mein Ratgeber jetzt und für alle tagen!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni