Ihász Aladár Beszélhet tőlem / Von mir kann man re

 

Beszélhet tőlem

 

Beszélhet tőlem bárki, bármit,

Már én csak arra hallgatok,

A mit szivem mond, - s el nem ámít,

Jóakaróim, ajkatok.

 

Igaz, ezért az embereknek

Nagyrésze gúnyol, kinevet, -

De, a ki nem tart a tömeggel,

Nem is vár az más egyebet.

 

...nekem elég, ha a virágok

Elégedetten intenek,

S mosolyra nyílnak a nyomomban,

Itt-ott a könnyező szemek

 

Elég, ha tudják a magasban,

Ott fent a csillagok megett,

A lelkemet mi ösztökéli,

S miért nem lett az szárnyszegett.

 

Elég, ha tudják, életem bár

Fékezhetetlen vad patak, -

Benne virágok ringatóznak

S csillagsugárok játszanak...

 

Ihász Aladár: 1856 – 1919

 

Von mir kann man reden

 

Von mir kann jeder alles reden,

nur denen höre ich nippen,

was mein Herz sagt – und mich nicht nuschelt,

mein Wohltäter, eure Lippen.

 

Richtig, deshalb die meisten Leute

Grossteil verspottet, lacht mich aus, –

doch wer nicht mit der Masse denkt,

erwartet auch nichts anders draus.

 

Für mich reicht es, wenn nur die Blumen

winkend und zufrieden schauen

und hinter mir lächelnd öffnen sich

hie und da tränende Augen.

 

Es genügt, wenn sie in der Höh’ wissen,

oben hinter den Sternen Wahn,

und dass, was meine Seele bewegt,

warum wurde es nicht flügellahm.

 

Es reicht es zu wissen, mein Leben

ist gar ein rasender Wildbach,

drin wiegen sie sich, schöne Blumen,

und Sternen strahlen, spielen sacht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni