Ignotus(Véghelyi Imre): A tükör előtt / Vor dem Sp

Toni11•  2020. június 29. 08:45  •  olvasva: 18


A tükör előtt

***

Munkába fogva, gondba elmerülten

Asztal előtt, tükörrel szemben ültem 

S hogy a fejem tűnődve felkapom, 

Képem tűnik fel ott a sík lapon. 

A szenvedélyek és a lelki-harczok   

Küzdőterül választották az arczod',  

Rajt' hagyta mind emlékül a jelét: 

lm, az redőllik a képről feléd. 

Mikor minden légvárad összeomlott,

Gyérült a haj és elborult a homlok; 

Együtt veszett el a jövőd reménye, 

Ajkad mosolya, szemeidnek fénye,  

Szemöldökid közt az a mély redő 

Boszúra, dühre emlékeztető.  

Szemed alatt mély és sötét a bélyeg,

Mit odanyomtak álmatlan nagy éjek-

Ajkad körül bemélyedt a vonás: 

Megkezdte gúny, folytatta tagadás  — 

Vágyat lemondás, kétség ölt hitet,

így tölt el eddig ifjú életed, 

Sok nagy csalódás egybefűzött láncza, 

És mindeneknek arczodon a ráncza 

Ott vigyorog torzul, bántón feléd

El a tükörrel, ó elég, elég!  

De kérdem, a míg hátra roskadok:  

Hát a boldogság mi nyomot hagyott?

***

Ignotus(Véghelyi Imre) 1869 -1949

***

***

Vor dem Spiegel

 ***

Beim Arbeiten, vom Gedanken besessen

an einem Tisch, vor einem Spiegel gesessen,

‘d als ich meinen Kopf plötzlich erhebe,

frontal im Spiegel mich selber sehe.

Leidenschaften und spirituelle Kämpfe

das Gesicht haben ausgewählt für Krämpfe,

es begann dran das Zeichen zu setzen:

wo die Falten sich langsam vermehrten.

Als alle deine Luftschlösser verfallen

dein Haar ist dünn, das Stirn faltig von Fasten;

hast du die Hoffnung in die Zukunft sausen,

auch das Lächeln, mit dem Licht von Augen,

Die Falte zwischen deinen Augenbrauen

zeigt es auf Rache, und auch an Wut raunen.

Der Stempel ist tief unter deinen Augen,

was von den schlaflosen Nächten Posaunen.

Rund um die Lippen tiefe Einschnitten:

Begann mit Spott, fortgesetzt mit stritten

Wunsch aufgeben, Zweifel braucht Achtgeben,

so hast du verbracht, bis jetzt dein Leben.

Eine Kette von großen Enttäuschungen,

jeder hat eine Falte im Gesicht errungen.

Dort grinst er verzerrt und verletzend an dich

weg mit dem Spiegel, ich hab‘ genug von mir!

Aber ich frage, während ich zurücklehne:

Aber, wo sind die glücklichen Gepräge?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. június 30. 00:53

Klassz... és klasszikus!

Köszönjük Tóni Úr!

:D:D:D

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom