Igmándi (József) Miklós: Amit két kezével / Was mi

Amit két kezével …

***

A mit két kezével varrogat anyátok,

Szemfényetek legyen a ruha, kis lányok!

A hogyan kaptátok, mindig akként tartva,

Egy foltot, egy szennyet ne tűrjetek rajta.

***

Mert nem olcsóság az, — venni kell azt drágán:

Az ő arczrózsáin, az ő ifjúságán;

Hányszor sóhajt közben, hányszor gondol rátok...

Lelkem kis lánykáim, ha ti azt tudnátok!

***

Oh, talán majd egykor — miért fohászom száll —

Jobb osztály jut néktek e mi balsorsunknál;

Szerencse hord karján, selyem, bársony födbé —

Oh, mint ez, akkor sem, és sohasem többé!

***

Ott fog majd függeni az idők hoszszában,

Egy-egy semmi öltöny szekrénytek' zugában,

Megfakulva, vásva, enyészet-bomlasztva,

S rég porlik a kéz is, mely összeakgatta.

***

De mint az illat az elhulló virágról,

Bűbáj reszket szét ez elmúló ruhákról;

Körfilöttök ottan koronként elárad,

Édes hű szerelme az édes anyának!

***

Igmándi (József) Miklós :  1857 - ??

***

Was mit zwei Händen

***

Was deine Mutter näht, mit ihren zwei Händen,

die teuerste Kleidung soll es sein, kleine Mädchen!

Wie es bekommen hast, so sollt es auch halten,

dulde keinen Fleck oder Schmutz darauf fallen.

***

Weil es nicht billig, muss man es teuer bezahlen:

Auf ihren Wangen, auf ihrer Jugend bejahen;

wie oft seufzt sie leise, wie oft denken müsstet …

meine kleinen Mädchen, wenn ihr es nur wüsstet!

***

Vielleicht eines Tages – darum bettele ich –

wirst es besser haben, als unser Schicksal ist;

das Glück trägt dich auf dem Arm, ein Samt bedeckt dich –

Ach damals nicht, und auch nie mehr voraussichtlich!

***

Es wird für die Ewigkeit dort im Schrank hängen,

daneben anderen Anzügen im Schränken,

verblasst, zerrissen und für Verfallen bestimmt,

‘d die Hand, die es genäht hat, schon pulverisiert.

***

Doch wie der Duft der verwelkenden Blumen

und die Kleider als ein Zauber würden zoomen,

als würde uns die Zeitalter damit futtern,

von treuer Liebe, unseren lieben Muttern!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni