Herczeg János: Útállak - kívánlak / Hasse dich - b

Útállak - kívánlak

***

Nem volt a hízelgés sohasem kenyerem,

Mégis mennyi álmos, nyomorult reggelen

Köszöntem én oda kulcsárnak, ispánnak,

Hej, tarisznyás múltam szívemből utállak.

***

Nem loptam, nem csaltam, becsületben éltem,

És mégis rabbilincs lett a fizetségem.

Bús vándora lettem magyar Golgotának,

Börtönös jelenem szívemből utállak.

***

Hej, hogyha én egyszer magamnak szánthatok,

S meghurcolt szívemből minden rút bánatot

Trágya gyanánt szórok termő barázdáknak:

Boldog, szép holnapom szívemből kívánlak.

***

Írta: Herczeg János 1909 – 1995

***

***

Hasse dich -  begehre dich

***

Die Schmeichelei war niemals mein Brot gewesen,

trotzdem viele schläfriger, elender Morgen

begrüßte ich den Schließer und Gutsverwalter

ach, meine arme Vergangenheit hasse ich sehr.

***

Nicht gestohlen, nicht betrogen, ehrlich gelebt,

und trotzdem die Handschellen wurden mein Entgelt.

Den ungarischen Golgathas trauriger Pilger,

hasse mich von Herzen, als Gefängnisinsassen.

***

Ach, wenn ich nur einmal für mich könnte pflügen,

’d das hässliche Leid, von meinen gequälten herzen

als Dünger würde streuen, auf den frischen Furchen:

Ich wünsche mir ein frohes und ein schönes Morgen.

***

Fordította:Mucsi Antal-Tóni