Herczeg János: A szentkúti búcsún / Auf dem Kircht

A szentkúti búcsún

1

Keménykötésű paraszt ember

Térdre csuklik a szent kövön,

Lelkén az élet sok kolonca

Itt szépen, halkan elpihen.

2

Lábán végtelen utak pora,

És szívén mázsányi bánat,

Mert nem veszi le senki róla,

Ide hozta Máriának.

3

Agyondolgozott két nagy kezét

A mellén imára fonja,

És égre néző két szeméből

Kibuggyan lelke patakja. –

4

Mert az élet már bírhatatlan,

És az erőnk is oly kevés,

Hajolj le hozzánk könnyek anyja,

Mert elemészt a szenvedés.

5

Eljöttünk sírva, énekelve,

Tehozzád, drága jó Anyánk,

Szenvedő, szegény magyar néped,

Mert oly sötét az éjszakánk.

6

Sírunk, zokogunk, s mégis bízva

Palástodba kapaszkodunk:

Tudjuk, hogy áldó szent kezedből

Fakad majd drága Hajnalunk.

***

Herczeg János 1909 - 1995

***

***

Auf dem Kirchtag von Szentkút

1

Der strammer und rauere Bauersmann

niederkniet auf dem heiligen Stein,

die Beiwerke des Lebens im Seele

hier entspannend, langsam wirken ein.

2

Auf den Fuß ist der Staub von Straßen,

’d auf sein Herz schwere Trauer.

Weil niemand nahm es von ihm ab, bis

zu den Maria, brachte der Bauer.

3

Die abgeplagten großen Hände

auf der Brust zu beten gekreuzt,

‘d aus dem Himmel schauende Augen

der Bach des Seelenleides läuft.

4

Weil das Leben unerträglich ist,

‘d unsere Macht ist so gering,

Lehn dich zu uns, Mutter der Tränen,

weil das Leiden mich zu Tod bringt.

5

Wir kamen hier her, weinen und singend,

zu dir, unsere liebe Mutter,

dein leidendes, armes Ungarnvolk,

weil die Nächte sind so dunkel.

6

Wir weinen `d Schluchzen, doch vertrauen dir

wir klammern uns an dein Gewand:

es gibt auch für uns noch schöne Morgen

es er sprießt, aus deiner heiligen Hand.

*** 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni