Herceg János: Kár, kár / Schad, schad

 

Kár, kár

***

Ballagok én is ekém után,

Mint annyi ősöm ezer éve.

– És fejem fölött panaszos jajjal

Vén varjú károg fel az égre.

***

Sötét felhők ülik a lelkem,

Mögöttem küzdelmes, kínos nyár,

– Mégis a fekete örök vádló

Gúnyosan rikoltja kár, kár, kár!

***

Kár az erőért, magvetésért,

Az életért – mely belegörnyed,

– Hogy korgó gyomorral minden őszön

Másoknak adjon friss kenyeret.

***

Keserű sors. Mégis azt mondom,

Nincs igazad károgó madár:

– Egyszer tán mégis magunknak vetünk,

S ki tudja, nem most van-e ez már?

***

Herceg János 1909 – 1995

***

***

Schad’, Schad’

***

Ich schreite nach meinem alten Pflug,

wie die Vorfahren tausend Jahre.

– ‘d mit klagenden Stöhnen über mein’ Kopf,

wie die Krähe an Himmel klage.

***

Dunkle Wolken füllen mein' Seele,

der qualvolle Sommer von dem Jahr

–  trotzdem der ewige schwarze Kläger

schreien das spöttische Geröll, Schad’-Schad’!

***

Schade für Arbeitskraft und Aussaat,

für das Leben, – was in sich gebeugt,

– dass mit knurrenden Magen jeden Herbst

anderen das frische Brot erzeugt.

***

Bitteres Schicksal. Trotzdem sag’ ich,

du hast kein Recht, quarrige Vogel.

– vielleicht Säen wir für uns eines Tages

‘d wer weiß, kann auch jetzt sein, du Luder?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni