Helene Branco: Hier / Itt

 

Hier!

 

Dem letzten Deingedenken

Ist dieser Ort geweiht;

Hier will ich mich versenken

In's Meer der Traurigkeit.

 

Hier lebt' ich sel'ge Stunden –

Sie kehren nimmermehr;

Das Herz kann nicht gesunden,

Die Welt ist todt und leer.

 

Ein Fieber ward mein Leben,

Mein Traum geht himmelwärts,

Die matten Pulse beben

Im letzten Todesschmerz.

 

Nun strömt, ihr Thränenfluthen,

Hinab in's Angesicht:

Hier mag das Herz verbluten,

Verglühn der Augen Licht.

 

Hier hat sich mir erhoben

Ein Glück, das keinem gleich:

Hier ist mir auch zerstoben

Ein ganzes Himmelreich

 

Helene Branco: 1816 - 1894

 

Itt

 

Utolsó gondolatod

tette e helyt szentté;

és itt vált a sírhalmod

könnyektől tengerré.

 

A megboldogult órák

vissza már nem jönnek,

és szívemben a bóják

a mélybe merültek.

 

Egy láz lett az életem

álmom már égbe száll,

's remegő érverésem

haláltusában áll.

 

A könnyek megáradva

arcodon lefolynak;

a szíved vérben állva

szemek kialusznak.

 

Itt engem felemelt, egy

páratlan boldogság:

És teljesen szétfeslett

egy egész mennyország.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni           07.06. 2016