Heinrich Heine: Die Lore-Ley / A Lore-ley

 

A Lore-Ley

***

Nem tudom mit kell, hogy jelentsen,

mi az ami gyötör;

egy régi mese sehogy sem,

nem megy ki a fejemből.

***

Hűvös este üdvözöl, a

Rajna folyik szépen;

's a hegycsúcs ott tündököl, a

lemenő napfényben.

***

Legszebb szűzleány ül ott

ott fenn, ő oly csodás,

a színarany ékszere csillog

fésülve arany haját.

***

Fésülködik arany fésűvel

halkan egy dalt dalol;

csodálatosan énekel,

egy mennyei dallamot.

***

Kis hajójában a hajóst

vad fájdalomtól fogva;

egy sziklaszirtet sem lát most,

csak a fenti látvány foglya.

 ***

Hullámokban elmerül, vélem

a hajós és az uszály;

és mind ezt az énekével:

Ő tette, Lore-Ley.

***

Fordította Mucsi Antal – Tóni       29. 12. 2015

***

****

Die Lore-Ley

***

Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,

Dass ich so traurig bin;

Ein Märchen aus alten Zeiten,

Das kommt mir nicht aus dem Sinn.

***

Die Luft ist kühl, und es dunkelt,

Und ruhig fließt der Rhein;

Der Gipfel des Berges funkelt

In Abendsonnenschein.

***

Die schönste Jungfrau sitzet

Dort oben wunderbar,

Ihr goldenes Geschmeide blitzet,

Sie kämmt ihr goldenes Haar.

***

Sie kämmt es mit goldenem Kamme

Und singt ein Lied dabei;

Das hat eine wundersame,

Gewaltige Melodei.

***

Den Schiffer im kleinen Schiffe

Ergreift es mit wildem Weh;

Er schaut nicht die Felsenriffe,

Er schaut nur hinauf in die Höh'.

***

Ich glaube, die Wellen verschlingen

Am Ende Schiffer und Kahn;

Und das hat mit ihrem Singen

Die Lore-Ley getan.

***

Heinrich Heine 1797 - 1856