Hajléktalanok II. Itt az alkalom

 

Hajléktalanok II. 

Itt az alkalom

***

Lassan hidegebbek lesznek a napok

lassan ideérnek már az első fagyok,

lassan itt lesznek azok a hónapok:

„Amikor az újságban olvasod, az éjjel egy ember a híd alatt megfagyott.”

***

Valamit tenni kellene, nem csak beszélni

az életben élni, és nem csak  itt lenni,

valamikor nekünk is fel kell már ébredni:

„És most mindannyiunknak együtt, egy-egy hajléktalanért valami tenni.”

***

Nem mindenki bűnös, aki az utcára kerül

a sors néha nagyon is kegyetlen tud lenni,

az élete ma már nem mindenkinek sikerül:

„Itt nagyon sok ember éhezik, kinek esténként nincs már semmit sem enni.”

***

Minden embernek megvan a lehetősége

a nagy szavak helyett, inkább csak egy kis tett,

mi is annak a kis mondatnak a jelentősége:

„Télen egy vastag kabát jobban melegít, mint a legnagyobb emberi szeretet.”

***

Sok még ma is egy meleg kabát nélkül van

éjjel csak didereg a sok karton és plasztik alatt,

a szeretet nem ér semmit a hideg hajnalban:

„Nem marad neki más, csak a huzatos hidak alja és a kopár beton falak.”

***

Ne csak beszéljünk róla, tegyünk is valamit

ma éjjel is az utcákon még ezrek nyugszanak,

a mi kis adományunk ma megsegít valakit:

„Mert akik segítenek, akkor a téli éjszakákon ők maguk is jobbat alszanak.”

***

„Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt.
Mindentől fölmentem magam, mert nem lesz utolsó ítélet.”

József Attila írta e két sort, amikor már semmi sem maradt
„Sokan ma már itt is így vannak, mert a nagyoktól soha nincs semmi kímélet.”

 

Mucsi Antal-Tóni                                      2009 November 20