Hajléktalan III. A hidak alatt

 

Hajléktalan III.

A hidak alatt

***

Az élet néha egy kicsit maszkíroz

a hidak alatt didergő emberek,

a fagy arcokra sebeket gravíroz:

És a rongyos nadrágzsebben, ökölbe szorulnak a megfagyott kezek.

***

Nem tudom azt, mi vagyok

néha, azt sem, hogy mit akarok,

de ha jönnek azok a nagy fagyok:

Akkor még egy kóbor kutyának is jól esik, valahol egy meleg sarok.

***

Az életben soha senkit sem bántok

csak egy kis pont vagy kör vagyok,

lehet, hogy csak egy utolsó zarándok:

Aki a mai társadalomtól egy kis megértést, még soha se nem kapott.

***

Engem már nem is ismer senki

nem is akarom, hogy felismerjenek,

lenéz minket az utcán mindenki:

Megérdemlik ezek az iszákos csavargók, azt hogy ennyit szenvedjenek.

***

Vagyok egy senki és mégis valaki

aki csak ritkán kap valamit enni,

néha van amikor megszán egy pasi:

És egy hideg napon beenged engem, a fűtőházba egy kicsit felmelegedni.

***

Tavaly elhagyott egyetlen barátom

együtt vittek be bennünket a mentők,

engemet még kikerült a halálom:

De az ő megfagyott testét, egy búcsúszó nélkül letakarták a fehér lepedők.

***

Lehet nekem is, ez lesz utolsó telem

odúm az egy szeles, jéghideg terem,

otthonomat én már sehol sem lelem:

Nekem itt a földi paradicsomban, számomra több gyümölcs nem terem.

***

Mucsi Antal-Tóni                                     2009 November 21