Gustav Falke: Bitte / Fohász

 

Bitte

*** 

Holder Frühling hauch mich an,
Dass ich neu erstehe,
Was ein Herz ertragen kann,
Ich ertrug's an Wehe.
***
Einst so blühend, diese Brust,
Soll sie ganz erkalten?
Ach, ich bin mir kaum bewusst,
Lass den Tag so walten.
***
Wem ein schönes Glück verging,
Drauf er treulich baute,
Wer sich an ein Hoffen hing,
Das wie Märzschnee taute,
***
Lieblos scheint ihm wohl die Welt
Und so kalt zum Sterben;
All was er in Händen hält,
Sind nur tote Scherben.
***
Holder Frühling hauch mich an
In den neuen Tagen;
Was ein Herz ertragen kann,
Ach, ich hab's ertragen.
***
Tausend Knospen schwellen dir,
Duft weht auf und Lieder.
Eine Blüte schenk auch mir,
Eine einzige wieder!

*** 

Gustav Falke: 1853 - 1916 

***

Fohász

***

Kedves tavasz lehelj rám,

hogy én újjá éljek,

amit egy szív eltűr magán

én már azt át éltem.

***

E viruló mellkasnak

ki kell most majd hűlni?

Jaj, most egy tudatlannak,

el kell ezt így tűrni.

***

Ha szerencséje elment,

amely hűn felcsillant,     

ki egy reményen lengett

mely mint hó elillant.

***

Szeretetlen világban

oly hideg a halál;

és ott a két markában

a sok törött pohár.

***

Kedves tavasz lehelj rám,

most az új napokban,

amit egy szív eltűr magán

én már átnapoltam.

***

Sok ezer bimbó terem,

illat és dal a szélben.

Adj egy virágot nekem,

azt az egyet kérem.

***

Fordította Mucsi Antal-Tóni          2015 december 25