Gottfried Keller: Im Schnee / A hóban

 

Im Schnee

 

Wie naht das finster türmende

Gewölk so schwarz und schwer!

Wie jagt der Wind, der stürmende,

Das Schneegestöber her!

 

Verschwunden ist die blühende

Und grüne Weltgestalt;

Es eilt der Fuß, der fliehende,

Im Schneefeld naß und kalt.

 

Wohl dem, der nun zufrieden ist

Und innerlich sich kennt!

Dem warm ein Herz beschieden ist,

Das heimlich loht und brennt!

 

Wo, traulich sich dran schmiegend, es

Die wache Seele schürt,

Ein perlend, nie versiegendes

Gedankenbrauwerk rührt!

 

1883

 

Gottfried Keller: 1819 – 1890

 

A hóban

 

Közeledik a fergeteg,

sötét nehéz felhők!

Gomolygóan zúg a berek

a hófúvást jelzők.

 

Eltűnt már az a virágzó

és a zöld világkép;

A siető láb oly fázó,

hómezőn ez jelkép.

 

Boldog, aki elégedett

s a lelkét ismeri!

kinek szíve kételkedett,

titokban kergeti!

 

Ahol szomorúan kérő

a lelke már megtelt,

csillogó, véget nem érő

megemlékezést kelt.

​

1883

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni