Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal

Toni11•  2024. február 11. 08:09  •  olvasva: 64

 

Abendlied

 

Augen, meine lieben Fensterlein,

Gebt mir schon so lange holden Schein,

Lasset freundlich Bild um Bild herein;

Einmal werdet ihr verdunkelt sein!

 

Fallen einst die müden Lider zu,

Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh;

Tastend streift sie ab die Wanderschuh,

Legt sich auch in ihre finstre Truh.

 

Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend stehn

Wie zwei Sternlein innerlich zu sehn,

Bis sie schwanken und dann auch vergehn,

Wie von eines Falters Flügelwehn.

 

Doch noch wandl ich auf dem Abendfeld,

Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;

Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,

Von dem goldnen Überfluss der Welt!

 

Gottfried Keller: 1819 – 1890

 

Esti dal

 

Szemek, drága kis ablakaim,

fényesítsétek aggályaim,

legyenek mindig barátaim

sötétek soha a napjaim!

 

Egy nap a szem is lecsukódik,

és a lelked sem zúgolódik;

a vándorcipőd elkallódik

s a sötét láda lecsukódik.

 

Még csak két kis szikra pislákol

a két kis csillag beárnyékol,

meginog és kicsit szipákol,

mint a lepke szárnya istápol.

 

De mig az esti mezőn járok,

s a hulló csillagokra várok;

igyál, ó szem, mint a barbárok,

egy tömött világ vár ott rátok!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112024. február 12. 19:33

Köszönöm Florine...üdv Tóni...

Florine2024. február 11. 12:32

:) ❤️