Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal
Toni11 2024. február 11. 08:09 olvasva: 64
Abendlied
Augen, meine lieben Fensterlein,
Gebt mir schon so lange holden Schein,
Lasset freundlich Bild um Bild herein;
Einmal werdet ihr verdunkelt sein!
Fallen einst die müden Lider zu,
Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh;
Tastend streift sie ab die Wanderschuh,
Legt sich auch in ihre finstre Truh.
Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend stehn
Wie zwei Sternlein innerlich zu sehn,
Bis sie schwanken und dann auch vergehn,
Wie von eines Falters Flügelwehn.
Doch noch wandl ich auf dem Abendfeld,
Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;
Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,
Von dem goldnen Überfluss der Welt!
Gottfried Keller: 1819 – 1890
Esti dal
Szemek, drága kis ablakaim,
fényesítsétek aggályaim,
legyenek mindig barátaim
sötétek soha a napjaim!
Egy nap a szem is lecsukódik,
és a lelked sem zúgolódik;
a vándorcipőd elkallódik
s a sötét láda lecsukódik.
Még csak két kis szikra pislákol
a két kis csillag beárnyékol,
meginog és kicsit szipákol,
mint a lepke szárnya istápol.
De mig az esti mezőn járok,
s a hulló csillagokra várok;
igyál, ó szem, mint a barbárok,
egy tömött világ vár ott rátok!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni