Füst: Az egyik agg levele/ Brief von einem

Az egyik agg levele Zsuzsannához

***

«Szeretlek

De ne mondd meg senkinek,

Mert vén vagyok

S az emberek nevetnek.

***

És mord vagyok.

Oh agg fenyő,

Míly istentelen vagy és vakmerő!

Mondd, mit akarsz?

Recsegsz, ha jő a zivatar

És elszakadsz.

***

Oh mord vagyok, igen.

Mit képzel az ilyen?

Hogy jönnek nyájasabb napok,

Talán egy új tavasz?

Oh míly bolond dolog!

Vagy nem tudod, mi az?

Az élet oly pimasz

S hiába minden ének,

Itt nincsen kegyelem a vénnek.

***

Akár az Istenség,

Maradj hát oly rideg…

S hogy hallottál búgó nevetést

És könnyű szót, amely libeg

S hogy kezed a szivedre tetted,

Mert titkos mosolyát is észrevetted,

Ne mondd meg senkinek.”

***

Írta: Füst Milán

***

***

Brief von einem betagten Mann an Susanne

***

„Ich liebe dich,

aber sag es niemandem,

weil ich Alt bin

und die Leute lachen.

***

Und  grimmig bin.

Greise Fichte,

so gottlos und eine waghalsige!

Sag, was du willst?

Du knackst, wenn der Gewitter kommt

und dann zerreißt.

***

Ach grimmig bin ich, ja.

Was denkt nur so einer?

Dass schönere Tage kommen,

vielleicht neuer Frühling?

Oh was für ein Blödsinn?

Oder du weißt es nicht?

Das Leben ist flapsig

’d vergebens jeder Gesang,

hier gibt keine Gnade für den Alt‘.

***

So wie auch die Gottheit,

bleib du auch so ganz kühl,

und hörst du ein Lachen der Feigheit

und leichte Worte, die wallen

und der Hand hast auf das Herz gelegt,

weil das heimliche Lächeln hast du gemerkt,

bitte sag es niemanden.“

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni