Friedrich Nietzsche: Dem unbekannten Gott / Az ism

 

Dem unbekannten Gott

***

Noch einmal, eh ich weiterziehe

Und meine Blicke vorwärts sende,

Heb' ich vereinsamt meine Hände

Zu dir empor, zu dem ich fliehe,

Dem ich in tiefster Herzenstiefe

Altäre feierlich geweiht,

Daß allezeit

Mich deine Stimme wieder riefe.

***

Darauf erglüht tiefeingeschrieben

Das Wort: dem unbekannten Gotte.

Sein bin ich, ob ich in der Frevler Rotte

Auch bis zur Stunde bin geblieben:

Sein bin ich - und ich fühl' die Schlingen,

Die mich im Kampf darniederziehn

Und, mag ich fliehn,

Mich doch zu seinem Dienste zwingen.

***

Ich will dich kennen, Unbekannter,

Du tief in meine Seele Greifender,

Mein Leben wie ein Sturm Durchschweifender,

Du Unfaßbarer, mir Verwandter!

Ich will dich kennen, selbst dir dienen.

***

Friedrich Nietzsche: 1844 - 1900

***

Az ismeretlen Istenhez

***

Még egyszer, mielőtt elmegyek

már csak a jövőbe tekintek,

önfeledten kézzel legyintek

és tőled függ, hogy hova megyek,

akinek én a szívem mélyén

ünnepélyesen fogadtam,

hogy majd hajdan

ha hiv a  szavad, az egy élmény.

***

A mélyen leírt szó parázslik

az ismeretlen istenséghez.

Övé vagyok, s gonosz a végzet

ott leszek a végső óráig:

Az övé, s érzem a hurkokat,

melyek lehúznak a csatában

és az árban

kényszerít a szolgaburkolat.

***

Meg akarlak ismerni, idegen

téged ki, mélyen a lelkemben szúr,

az életembe, mint egy vihar fúr,

te érthetetlen rokontetem!

Meg akarlak ismerni, szolgálni.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni