Fligl József: Virulás és elmulás / Gediehen und ve

Toni11•  2020. július 31. 09:35  •  olvasva: 14

Virulás és elmulás  

***

Midőn a nyájas tavasz-estén  

Ülsz a lugasban elmerengvén: 

A röpke szellő könnyű szárnya  

Pihenni tér karcsú akáczra,

A liliom-s a rózsakelyhek  

Rád enyhe illatot lehelnek

Zümmögnek kóbor esti lepkék, 

Fészken csevegnek boldog fecskék  

Gondolj nyugodtan, ifjú lányka,  

A hűvös őszre, elmúlásra!

***

És majd, ha éltünk ősze lep meg,  

Miként borongó esti felleg,  

S jársz-kelsz tűnődve őszi tájon,  

A melyre szállt halotti álom: 

Hűs szél süvölt lemondó hangon,  

Közelg a csendes életalkony,  

Az arczba mély barázda vésve,  

És elhaló a sziv verése: 

Emlékezz boldogan reája    

A szép tavaszi virulásra!

***

1802 -1864

***

***

Gediehen und vergehen

***

Sobald an dem sanften Frühlingsabend

im Laube sitzest so nachhängend:

und die Flügel den leichten Brise

entspannen sich auf der Akazie,

die Lilien und die Rosenkelche

duften so fein im Gartenecke,

streunende Schmetterlinge summen,

glückliche Schwalben im Nest plaudern,

denk du ruhig, junges Mädchen, wie

schnell, die schönen Zeiten vergehen!

***

Und wenn uns der Herbst des Lebens trifft,

die Wolken des Abendregens gießt

du läufst in der Herbstlandschaft, hin ‘d her

von den herbstlichen Träumen bedrängt:

Die kühle Wind wird immer zäher,

der ruhige Abend rückt näher,

mit tiefen Rillen auf dem Gesicht,

und die Herzschläge langsam abbricht:

erinnere dich glücklich diesen

wie die Frühlingsblüte gediehen!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112020. augusztus 1. 10:06

Köszönöm Dezső. az olvasást, a hozzászólást...üdv Tóni...

DanyiDenesDezso2020. augusztus 1. 01:44

"... s elém a sok tűnt kéj kél...
Óh, múlni már! Ősz, hullni már, eresszél!..." (Paul Verlaine)

- Ha őszi elmúlásról olvasok, mindig elernyedek... meg a sírás is fojtogat. Még be is pisilnék - mint kiskoromban - ha nem vigasztalna bennünket folyamatosan "a Minden Vigasztalásnak Istene", JHVH, "a mi Urunk Jézus Krisztusunk Atyja, az irgalmasságnak Atyja", aki föltámasztotta a názáreti Jézust is, aki majd "föltámasztja a holtakat." (2 Korinthus 1:3, 9/b)

De akik "elpártolnak tőle, a porba íratnak be*, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!" (Jeremiás 17:13)

(lábjegyzet
porba íratnak be *: örök elmúlásra ítéltetnek/meghalnak örökre)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom