Felszeghy Dezső Fehér rózsák / Weisse Rosen ***

 

Fehér rózsák

***

Fehér rózsák, fehér virágok,

Az ő fehér lelkét hozzátok;

Azt ringatjátok szeliden . . .

A vágy, szeretet, illat szárnyán
Messziről jöttetek el hozzám.

Oh, mosolyogjatok nekem !

***

Ide helyezlek asztalomra,
Figyeljetek minden dalomra,

A szivemből szól mindenik . . .
Őrömöm most oly édes-édes;

Közel vagyok fehér leikéhez:
Szemem örömtől könuyezik.

***

Remegő könnyek a szememből,
Édes érzések a szivemből,
Virágaimra hulljatok . . .
Elhervadni ne engedjétek,

Fényes harmattal öntözzétek:

Érző könnyek, meleg dalok.

***

Az én édes gyönyörűségem,
Amíg ti éltek, mindig érzem;

Mindig megkönnyezem . . .

Fehér rózsák, fehér virágok,

Fehér lélekből, fehér álmok:
Maradjatok velem.

***
Felszeghy Dezső: 1858 – 1918

***

***

Weisse Rosen

***

Weiße Rosen, ihr weiße Blumen,

ihre weiße Seele sollt ihr suchen;

dass müsst sanftmütig zart schaukeln.

Auf den Flügeln der Lust, Duft ‘d Liebe,

ihr wuchsen aus der Fremden Triebe,

lächeln mich an mit den Augen!

***

Ich platziere dich hier auf den Tisch,

hört ihr die Lieder an, sehr skeptisch,

bei mir kommt alles von Herzen.

Meine Wonne ist jetzt süßlich-süß;

ich bin nah an euren süßen tschüss,

die Augen tränen von Schmerzen.

***

Aus den Augen zittert die Träne,

süsses Gefühl aus meiner Seele

fallen jetzt auf meine Blumen.

Und lasset ja die niemals verdorren

giesset es mit frischen Tautropfen

‘d mit schönem Gesang ausruhen.

***

Meine süßen und schönen Küken,

solange Ihr lebt, werde fühlen,

es bringt mich zum Weinen.

Ihr weiße Rosen, weiße Blumen,

die weißen Seelen mit Volumen:

Bleiben wir beisammen.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni