Feleki Sándor: Május / Mai

 

Május

 

Hogyha száll a cserebogár,

Hogyha nyílik az orgona,

Tudja Isten, rég elhagyott

Kis falumba mi vonz oda.

 

Mi az, hogy így rügybontáskor

Úgy elfog a vágy, a bánat,

S színes álmok egyre űznek

Te utánad, te utánad.

 

Régi dal zsong a szívemben,

S minden dalnak végső sora,

Mint harangszó, te rólad cseng :

Cserebogár, kék orgona.

 

Minden álmom hozzátok száll,

Minden dalom tifelétek.

S felkeresni még se merlek . . .

Hátha meg sem ismernétek!

 

Hátha meg se ismernétek

A hajdani rósz gyereket,

S így szólnátok kíváncsian :

E bús ember vaj ki lehet?

 

És elbújna én előlem

Kankalin és piros mályva

S csicsergő pinty, rigó madár

Ijedezve tova szállna.

 

Talán jobb is itt maradnom,

A hol nincsen virág, lepke,

A hullámzó nagy városban

Eltemetve, elfeledve.

 

Talán jobb is elfeledni

Gyermekkori álmainkat.

Hiszen fáj az édes emlék,

Mely a múltba visszaringat . . .

 

Kint zsibongás, fény, ragyogás,

De a szívem néma, kopár.

Ég veletek, régi társak :

Orgonalomb, cserebogár!

 

Írta: Feleki Sándor 1865 – 1940

 

 

Mai 

 

Sobald der Maikäfer flattert

und sobald die Flieder Blühen,

der Ruf des lang verlassenes

Dorfes, kann ich wieder spüren.

 

Was heißt, so beim Knospen Aufbruch

plagen mich der Sehnsucht und Gier,

und die farbige, bunte Träume

jagen immer, zu dir, zu dir.

 

Ein altes Lied summt in mein Herz

‘d die letzten Zeilen von den Liedern,

wie die Glocken, von dir gellt, dir

Maikäfer und blaue Flieder.

 

Alle Träume fliegen zu Euch

alle Lieder zu Euch rennen.

Doch aufsuchen darf ich Euch nicht …

würdet mich, nicht mal erkennen!

 

 

Würdet mich, nicht mal Erkennen

der einstige Lausebengel

und würdet ihr verdutzt fragen:

Wer ist dieser arme Krengel?

 

Würden sich vor mich verstecken

das Wilde Malve ‘d der Primel,

der schnatternde Fink ‘d der Drossel

ganz erschrocken weiter Fliegen.

 

Gar ist besser da zu bleiben,

wo kein Flatter, kein Blumen gibt,

hier in den wallenden Großstadt

ganz vergessen und ganz vergilbt.

 

Gar ist besser zu vergessen

die sehr schönen Kinder Träume.

Die Gedanken tut halt sehr Weh

die Vergangenheit Hohlräume.

 

Hier ist lärmend, helle Glitzer,

Ganz alleine, kein Heimkehrer.

Lebet wohl ihr alte Freunde:

Fliedergebüsch und Maikäfer!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni