Farkas Sándor A kis fiam / Mein kleiner

 

A kis fiam … 

***

Öt hónapos immár a kis fiam,

Rátekintünk anyjával boldogan;

Ártatlanul a gyermek fölnevet,

Édes érzés hatja át szívemet.

***

Mily szép hang ez, mily üde, mily csodás!

Mint erdőn a gerlicekacagás,

Mely előtör kedvesen, hirtelen,

Úgy hangzik át gondterhelt szívemen.

***

Ott künn az élet buja-baja vár,

Itt, kis szobánkban szelíd napsugár,

Mely kék szemedből, fiam, ránk ragyog,

Mit féltve óvnak égi angyalok  ...

***

Ó, csak ragyogj, nevess ránk édesen,

Lelkünk öröme, drága gyermekem!

Nevetésed egy-egy virág, vele

Éltünknek útját isten  hinti  be  .  .  .

***

Ó, csak neves!  Bölcsődbe’ ringva ott,

Lelkünket is álomba ringatod,  —

Hogy szép az élet, hogy áldás nekünk,

Te éretted, drága kisgyermekünk!

***

aug.  17

***

 Farkas  Sándor: ??

***

Mein kleiner Sohn …

***

Mein kleiner Sohn ist jetzt fünf Monat’ alt,

wir schauen ihn ‘d seine Mutter glücklich an;

und das Kind lächelt im Traum unschuldig,

ein süßes Gefühl durchdringt mich geduldig.

***

Eine schöne Stimme, frisch, wunderbar!

wie das Zwitschern im Wald schon ewig war,

was plötzlich freundlich hervorbricht fest,

es klingt wie mein unruhiges Herz jetzt.

***

Da draußen erwartet ihn das Leben,

hier, in den kleinen Zimmern, wir beten,

dass deinen hellblauen Augen, mein Sohn,

was die kleinen Engel bewachen schon …

***

Oh, strahle einfach, lache uns an Lind,

die Freude unserer Seele, mein Kind!

Dein Lachen ist die Blume des Strebens

Gott besprengt den Weg unseres Lebens …

***

Lache einfach! Schaukelnd in der Wiege,

du wiegst unsere Seele in Liebe, –

dass das Leben schön ist, ein Segen schon,

für dich, unser lieber kleiner Sohn!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni