Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ez vagyok én
Toni11• 2024. február 3. 08:37 • olvasva: 87
Ez vagyok én
A szerelmesek hónapjában Óbecsén
a még akkori délmagyarországban,
egy Tisza menti kis faluban
egy kis magyar gyerekkel több lett e világban.
Ezerkilenczszáznegyvenkettőben
mi még akkor igazi magyarok voltunk,
még akkor nem mondta nekünk senki
Magyarország, az nem a mi otthonunk.
Három év elmultával végül
egy "Júgót" csináltak belőlem,
mint az elitélt egy ítélet nélkül
életemnek egy új szakaszába léptem.
Húsz év múlva mint egy Jugoszláv katona
védtem a Délszlávok országát,
de sohasem tudtam azt megérteni
miért érzem én olyan hívónak a magyar nép hazáját.
Huszonhat éves koromig
ha csak egyetlen kívánságom is teljesült volna,
egyszer egy olyan helyen lenni
ahol többmillió magyar él együtt, összefogva.
Csak azt átérezni egyszer
hogy mi magyarok még milyen sokan vagyunk,
de akkor ott sajnos csak azt éreztették velem
mi már nagyon régen, nem hozzájuk tartozunk.
Már több mint negyven éve
körülöttem négy másik nyelvet beszélnek,
a valamikori büszke magyarból
ma már egy nyugodt svájci állampolgár lett.
Az otthonom már rég nem ott van
ahol anyám engem a világra hozott,
saját népem nem akart elismerni engem
szívem magyar maradt, még ha egy „papír svájci” testében is dobog.
Mucsi Antal-Tóni 2009 Február 20
Törölt tag2024. február 6. 00:30
Törölt hozzászólás.
Csinaj2024. február 5. 14:59
Ez a vers arra is rávilágít hogy, hogy a politikai és területi változások miként befolyásolják az egyének életét és nemzeti identitását, valamint hogy az emberi szív hovatartozása sokszor független az állami hovatartozástól és a beszélt nyelvektől.
- Amikor katona voltam egyszer egy riport alatt , egy egész hadsereg hallatára a román rádiól lökték a hazug hiradást és utána!
Egyszer csak a zene, dobpergés, Omega suttogtam, a románok a közelben furcsán néznek , és : Fényes porcelán, ott áll a zongorán ...
Hát, kicsordult a könnyem
Mikijozsa2024. február 4. 19:57
Erdélyben milliók jártak ugyanígy, az osztrák hívatalnokok azt a rémhírt terjesztették, hogíy Erdélyben mindenki románul beszél, erre az ö közreműködésükkel odaadták nekik a magyarok földjét, gyermekkoromban jól emlékszem, ott még a kis kutya is magyarul ugatott, ennek ellenére a rádió meg a tévé ennek ellenkezőjét harsogta, és követelték boltban , buszon s mindenhol románul beszéljenek azok akik sosem beszéltek románul, normális az ilyen hatalom? Engem is elvittek román katonának, azt se tudtam mit követel tőlem a tiszt csak néztem a többire. amit ők csináltam, azt tettem én is, az iskola magyar volt, de megtűrt magyar a nagy büszke román mellett, mindenütt hátrány de még itt vagyok, mert amikor meguntam eljöttem onnan, kicsinyes önző népekkel nem sokra lehet menni
kevelin2024. február 4. 17:58
Ma már másképp van kedves Tóni, már elismerik a magyar állampolgárságot, de ki tudja meddig -a szíved még mindig magyar magyarabb mint némelyik itteni embernek