Erdős Renée Kék pillangók / Blaue Schmetterlinge

 

Kék pillangók

 

Kék pillangók szálltak fölöttem,

Hogy a réten keresztül jöttem

S incselkedve, tánczolva félig:

Elkísértek az erdőszálig.

 

S hogy utam az árnyékba tévedt:

Riadtan, némán összenéztek.

Félték a lombok hűs homályát,

A rengeteg halk mormolását.

 

A mig arany napfényben jártam,

Gázoltam színes vadvirágban,

S felém a rózsák integettek:

A kék pillangók hogy szerettek!

 

De csalt a sötét erdő mélye,

A vizmoraj, a lomb zenéje.

Csalt a magány. Egy titkos ének —

S a sohsem ismert szenvedések.

 

Magányos erdő útját járom

S nincs vezetőm és nincsen párom.

Tövises ágak meg-megtépnek.

De még dalolok, de még élek.

 

Hangomat a szűz magány hallja,

Rám simul a csend puha karja.

De tudják-e a rétek, kertek:

A kék pillangók hova lettek?

 

Erdős Renée: 1878 – 1956

 

Blaue Schmetterlinge

 

Blaue Falter flogen über mir

wie ich durch die Wiese Läufe hier

und neckend, halb tanzend, halb gerannt:

Begleiteten mich bis zum Waldrand.

 

Wie mein Weg in die Dunkelheit lief:

Die sahen mich an, schweigend und tief.

Sie hatten Angst von der Dunkelheit,

vom leise Murmeln der Sommerzeit.

 

Ich ging im goldenen Sonnenlicht

in dem bunten Wildblumendickicht,

und alle Rosen winkten mir zu:

‘d die Schmetterlinge flogen, dazu!

 

Doch die Tiefe des Waldes täuschte,

weil der Wildbach, fröhlich plätscherte.

Die Einsamkeit trog. Tue vermeiden,

von dem niemals bekannten Leiden.

 

Lauf’ den Weg des einsamen Waldes,

kein Anführer ‘d Partner, ist alles.

Dornige Zweige zerreißen mich oft.

Doch ich singe ‘d lebe immer noch.

 

Die Stimme wird von Leere geschützt,

der sanfte Arm der Stille begrüsst.

Doch wissen die Wiesen viel lieber:

Wo sind die blauen Falten geblieben?

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni