Erdős Renée A két kezem / Die zwei Hände

 

A két kezem

***

A két kezem, mint két fáradt virág
Lehullt reád –
És akonyat volt – édes, bámuló
Aranyban tündöklő világ –
S a két kezem, mint két fáradt virág…

***

S ajkam a csókot elfeledte már.
Öt hosszá nyár
Tüze emlékeit fölperzselé.
S ha vár a vágy, hiába vár.
Ajkam a csókot elfeledte már…

***

S ajkad a csókot nem tanulta meg
És reszketett –
És megvonaglott mint beteg szirom,
Amelyre izzó fény esett.
Ajkad a csókot nem tanulta meg.

***

Innen és túl az édes életen
Én Életem –
Bús koldusok csak álltunk hallgatag,
És reszketőn és fénytelen –
Innen és túl az édes életen…

***

Erdős Renée: 1879 -1956

***

Die zwei Hände

***

Meine Hände wie zwei müde Blumen

liegen an dir –

und es war bereits das Zwielicht – süss, starrend

das All wird sich ruhen –

'd, meine Hände wie zwei müde Blumen. …

***

Meine Lippen den Kuss schon vergessen.

Die fünf Sommer,

alle Andenken schon längst versengt haben.

Das Verlangen wartet es vergeben.

Meine Lippen den Kuss schon vergessen, …

***

Und dein Mund hat das Küssen nicht gelernt

und es verbrämt –

windet sich wie ein krankes Blütenblatt,

auf den ein Lichtband herumschwärmt.

Weil dein Mund hat das Küssen nicht gelernt.

***

Von hier hinaus weit über das Leben

wir sind eben –

reiche Bettler, wir standen schweigend da,

zitterten und ängstlich schwebten –

von hier hinaus weit über das Leben.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni