Erdős Renée A fekete pillangó / Der schwarze Schme

 

A fekete pillangó

***

A fekete pillangó két kiterjesztett szárnnyal

Rászállt homlokomra. És íme, jöttek, jöttek

Rég eltemetett gondok,

Nagy ifjúságos lázak, színesek és bolondok –

És a homlokom égett…

***

A fekete pillangó rászállt két szememre –

És íme, izzón jöttek bíboros látomások:

Egy kert, szökőkutakkal és rejtett lugasokkal

S benne az Idolino megelevenült szobra.

Színe bronz, de hőséges. Élő, sudár, húsz éves.

S álma a diadalmas, a mindentudó asszony…

És a szemeim égtek. –

***

A fekete pillangó játékos lebbenéssel

Rászállt az ajkamra.

És íme, csókok jöttek, új, nagy, asszonyi csókok,

Titkos kasból kiröppent méhek, nagyszomjú rablók,

S zümmögve és zenélve, hízelkedő fullánkkal

Ellepték meleg ajkát az eleven szobornak.

És az ajkam égett…

***

A fekete pillangó viharos szárnyveréssel

Körülcikázott engem – és íme, lángban álltam!

Soha ily meddő lángot, ily vigasztalan fénylőt!

Mint elfeledett fáklya, mely túlélte az éjjelt

És a napfény kelésén, szégyenlős lobogással

Fáradtan esik össze: úgy roskadtam magamba.

S az önvádtól gyötörve, magamat ostorozva

Kiáltottam: Halál, szán meg és olts el engem!…

***

A fekete pillangó fejem fölött cikázott…

Bús volt az alkonyat. Csillagok lomhán keltek,

Köröttem a kutak fáradtan énekeltek –

A kertet megtöltötték lappangó puha árnyak,

S föllobbant mámora a meleg éjszakának,

A föld sóhaja érzett s a tenger remegése –

És a tenger fölött, egekig érő szárnnyal

Ott lebegett sötéten a fekete pillangó.

***

Erdős Renée: 1878 – 1956

***

Der schwarze Schmetterling

***

Der schwarze Schmetterling mit ausgebreiteten Flügeln

landete auf meiner Stirn ‘d sieh, sie kamen ‘d kamen

lang vergrabene Probleme,

große Jugendliche Fieber, bunte und extreme –

'd, meine Stirn fast verbrannte …

***

Der schwarze Schmetterling landete auf beiden Augen -

‘d sieh da, die karminroten heissen Visionen kamen:

ein Garten mit Springbrunnen und versteckten Lauben.

Und darin die lebende Statue von Idolino.

In warme Bronzefarbe. Lebendig, zwanzig Jahr' alt.

Und sein Traum ist die triumphierende, allwissende Frau …

‘d meine Augen brannten halt. –

***

Der schwarze Schmetterling flatterte rundherum verspielt,

und flog auf meinen Lippen.

‘d sieh, es kamen Küsse, neue, grosse Frauen Küsse

aus den geheimen Stöcken, durstige Bienen Güsse

summend, musizierten mit ihrem schmeichelnden Stachel,

bedeckten die warmen Lippen der lebenden Statue.

Und meine Lippen brannten …

***

Der schwarze Schmetterling mit dem stürmischen Flügelschlag,

er umkreiste mich – und siehe da, ich stand schon in Flammen!

Noch nie eine so öde Flamme, so trostlos leuchten!

Wie eine Fackel, die die letzte Nacht überlebt hat

und bei Sonnenaufgang mit schüchternem Nachlassen,

bricht müde zusammen: Ich bin auch so eingesunken.

Und von Selbstvorwürfen gequält, peitschte ich mich selbst,

ich schrie ganz laut: Tod, erbarme mich und lösche mich aus! …

***

Der schwarze Schmetterling flog im Zickzack über dem Kopf, …

Die Dämmerung war traurig. Sterne stiegen träge auf,

und rund um mich sahen die Brunnen traurig müde aus –

der Garten war voller lauernder, samtweichen Schatten,

und der Rausch der lauwarmen Nacht flammte förmlich auf,

fühlte das Seufzen der Erde und das Beben des Meeres –

und über dem Meer, mit Flügeln, die bis zum Himmel reichen,

der schwarze Schmetterling schwebte leise im Dunkel dort.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni