Eötvös József: Panaszok / Wehklagen

 

Panaszok

 

Az ágon függ remegve

A zöld levél,

Körűlte vígan szállong

Az esti szél.

 

Mért kell lekötve lennem? -

Sohajtozik -

Zöld a mező s rajt minden

Virágozik.

 

De én az ághoz kötve

Csak rab vagyok,

A szép mezőn veled nem

Szállonghatok'.

 

S a szellő átsuhanva

A rét felett,

Magával visz egy száraz

Falevelet.

 

Mért kelle elszakadnom -

Szól bús szava -

A törzsről, hol az élet

Oly szép vala?!

 

Kit elragadt tövéről

A végezet,

A földön nem talál az

Más nyughelyet'.

 

Eötvös József: 1813 – 1871

 

Wehklagen

 

Es hängt zitternd auf dem Ast,

das grüne Blatt

fröhlich schwebt es rund um ihr,

in Abendwind bald.

 

Wozu bin ich verbunden? -

Seufzt er Laut

das Feld ist grün, alles blüht,

auch das Unkraut.

 

Doch ich hänge an dem Ast

festgebunden,

kann nicht auf dem Feld fröhlich

herumlungern.

 

Und die Brise durchgefegt

über den Flur

und nimmt ein dürres Blatt mit

auf dem Laub Tour.

 

Warum musste mich trennen –

fragt es so oft –

von dem Stamm, wo das Leben

schön war wie Loft!

 

Wer einmal von der Wurzel

gerissen wirst

auf der Erde, findet nicht

anderen First.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni