Eötvös József : A sajka / Das Bötchen

Toni11•  2021. június 2. 11:51  •  olvasva: 128

A sajka.

 

Egy sajka lejt magánosan

A néma tó felett,

Messzünnen által-hallani

Lapátütéseket.

 

S ime most hangosb az ütés,

A part felé közelg,

Hol a habok tajtéka közt

A holdvilág enyelg.

 

S egyszerre csend uralkodik

Megint az éjtszakán,

Elérte partját s ott pihen

A hosszu út után.

 

Ekkép haladsz te, árva szív,

Homályos útadon;

Majd egykor megpihensz te is,

Nem ösmert partokon!

 

1835.

 

Eötvös József 1813 – 1871

 

 

Das Bötchen

 

Ein Bötchen schwimmt ganz alleine

über den stillen See,

weit davon entfernt, hört man die

leisen Schaufelschläge.

 

Und jetzt wird auch der Schlag lauter

an das Ufer nähert,

wo zwischen die Wellen Schäume

der Mondschein gern schäkert.

 

Und auf einmal herrscht die Stille

wieder mitten in Nacht,

das Ufer ruht sich dort aus, nach

der langen Reise sacht.

 

So gehst du auch verwaister Herz

auf den düsteren Weg;

du wirst dich auch mal ausruhen,

an unbekannten Steg!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Pénzed István, volt iskolatársam festményével…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!