Endrödi Sándor: Extase / Ekstase

 

Extase

1

Álmatlan éj. Veled vesződöm,   

Emléked öli lelkemet,  

Utánad hajszolnak a vágyak,   

Édes, gyötrő igézetek. 

2

Valami baljós, vészes érzék   

Lobogtat, perzsel, fojtogat;  

Az égre nézek: téged látlak,   

Az örvényben is csak te vagy.

3

Bármerre járjak: elém lebben   

Ingerlő, kedves alakod; 

Múlttal, jövővel nem törődöm,   

Úrnőm vagy, én rabod vagyok.

4

Okoskodásom milyen gyarló,   

Bölcseségem mily ingatag!   

Mit énnekem a kín, a bánat, 

 A vád, csak csókolhassalak!

5

Nem kérdem: hogyan éljük végig

E gyötrő, vészes életet —

Szeretsz: beérem e tudattal, 

Szeretlek: elég ez neked.

6

Előttünk fenyegető mélység,

Mögöttünk örvény feketéll',

De minket tűzszárnyak ragadnak:

Izzó vágy, forró szenvedély.

7

S a szerelem e viharával

Ha a világ rommá dül is

Utat törünk a mennybe lelkem,

A poklokon keresztül is.

***

Endrödi Sándor 1850 – 1920

***

***

Ekstase

1

Schlaflose Nacht. An dich denke ich,

Gedanken sind Seelen tötend,

die Lüste jagen immer nach dir,

Süß, quälend und ständig grölend.

2

Ein komisch, gefährliches Gefühl,

flattert, versengt und fast erwürgt;

an Himmel schauend: Ich sehe dich,

da Wirbel wirbelt dich, gebückt.

3

Wohin ich auch bin: Erscheint vor mir

deine reizend hübsche Figur;

gestern und Morgen ist mir egal,

du, die Herrin, ich, das Kreatur.

4

Meine Klügelei, wie verwerflich,

meine Weisheit labil und schwankt!

Was ist mir die Qual, Trauer `d Vorwurf,

so lang, bis ich dich küssen kann!

5

Ich frage nicht: Wie geht es weiter?

Dieses gefährliche Leben

du liebst mich: Ich komme damit klar,

ich lieb’ dich: Reicht es dir eben.

6

Bedrohlich ist der Tiefe vor uns,

hinter uns ein schwarzer Wirbel,

doch wir fliegen mit Feuerflügeln:

Glüht der Lust, unter den Himmel.

7

Und wenn mit diesem Sturm der Liebe

das Ganze Welt aufgelöst wird,

wir machen den Weg frei zum Himmel,

wenn der Weg durch die Hölle ist.

***

Fördította: Mucsi Antal-Tóni