Emőd Tamás: Anyám keze / Die Hand meiner Mutter

 

Anyám keze

 

Anyám kezére gondolok:

- E kéz fehér és keskeny

Ilyen csendes bús női kéz

Itt nincs is erre Pesten.

Közelről szembe sem tűnik,

Csak így, ha messze nézek

Így messze tisztán látom én

A formáját e kéznek.

 

Olyan szelíd és gyenge kéz,

Áttetsző, mint az este,

Templom fülkébe látni csak

Párját üvegre festve,

Ilyen kézzel tart misztikus

Rózsát a boldog angyal

Szent képeken, színezve lágy

Bársonnyal és arannyal.

 

Anyám kezére gondolok:

Be lankadt, ó be fáradt,

Hányszor stoppolta meg lyukas

Harisnyám és ruhámat,

A pertlim hányszor fűzte ki,

Ha rá görcsöt kötöttem,

Hányszor fésülte meg hajam,

S én hányszor ráütöttem.

 

Viaszból megmintáztatom

E kéz formáit egyszer,

Az ágy mellett fog állani majd,

Mint oltárfőn a kegyszer,

És este lefekvés előtt,

Ha megvetik az ágyat,

Kezet fogok csókolni én

Mindig az anyámnak.

 

Emőd Tamás 1888-1938

 

Die Hand meiner Mutter

 

Ich denke an der Mutters Hand:

Diese Hand ist weiß und schmal,

solch eine triste Frauenhand

in Pest gibt es nicht noch mal.

Doch von nah sieht man es gar nicht,

nur wenn ich von weit weg schaue

von weit wegsehe ich es klar

der Form dieser Hand traue.

 

So eine sanfte ‘d schwache Hand

durchscheinend wie der Abend

an Kirchen sind nur zu sehen

auf das Glas gemalt vielsagend,

mit so einer mystischen Hand

hält die Rose die Engel,

heilige Bilder, ganz weich gefärbt

mit Samt ‘d Gold am Grasstängel.

 

Ich denke an der Mutters Hand:

Wie abgespannt, abgeknickt,

wie oft hat sie das Loch an Strumpf

und meine Kleider geflickt.

Wie oft hat sie der Schuhsenkel

gelöst, wenn mich das Knoten plagte,

wie oft hat sie die Haar’ gekämmt,

‘d wie oft war ich, der sich beklagte.

 

Werde es aus Wachs probieren,

ihre Hand nachzuformen,

es wird neben mein Bett stehen,

als Altar mit Kirchglocken,

‘d abends vor dem Schlafengehen,

immer wenn gebettet wird,

werde ihre Hände küssen,

meine Mutter, ich danke dir.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni