Dzsida Jenő: Sajnálom őt / Er tut mir leid

Sajnálom őt...                         

 

S néha messzebbről látom őt,

aki most hozzátok beszél.

Látom, amint a hűvös szalonban

lassan cigarettára gyújt

s fáradtan csöppen ajkáról a szó.

Látom arcán a kora ráncokat,

látom kusza erőtlen haját.

Látom, amint lemegy a lépcsőn,

s a kövezeten kong a lépte,

s a háta csüggedten előre hajlik,

s a két karját lóbálja

szerencsétlenül.

Látom, amint egyedül baktat

keresztül a sötétedő sétatéren.

Felöltőjét nyitogatja a szél,

s kajla kalapja ereszként csurgatja

az egyhangú, tavaszi esőt - -

És olyankor nagyon,

nagyon sajnálom őt...

 

1928

 

Dzsida Jenő 1907 - 1938

 

Er tut mir leid …

 

Und manchmal sehe ich ihn von Weitem,

den, der jetzt zu euch spricht.

Ich sehe ihn wie in kühlen Salon, geht

langsam, zündet eine Zigarette an.

‘d das Wort tropft müde von seinen Lippen.

Sehe die frühen Falten in seinem Gesicht,

ich sehe seine wirren, schwachen Haare.

Sehe ihn die Treppe hinuntergehen,

‘d die Schritte auf dem Bürgersteig hallen,

‘d sein Rücken beugt sich niedergeschlagen vor,

‘d er schwingt seine beiden Arme

elend unglücklich,

ich sehe ihn alleine trotten,

durch die sich verdunkelnde Promenade.

Sein Ober Rock wird vom Wind geöffnet,

und von dem Hut tropft wie von der Traufe

der eintönige Frühlingsregen –

‘d in solchen Fall immer,

er tut mir so viel Leid …

 

1928

 

Fordította: Mucsi antal-Tóni