Dömötör Pál Hallgathat –e az emberszív

 

 

Hallgathat –e az emberszív

 

Hallgathat-e az emberszív,

Hogy ha érzi bánatát?

S a madár, ha szíve törve,

Párja itt hagyván örökre,

Mindörökre őt s a fát,

— Hol fészkük álltj azt a fát? . . .

 

Zöldelö fa sűrűjében

Még ma két madár cseveg, —

S holnap egy kiül az ágra,

S úgy siratja : hol a párja?

Szíve úgy fáj, kesereg!

— Szívem úgy fáj, kesereg . . .

 

Dömötör Pál: 1770 – 1847

 

Darf das menschliche Herz - schweigen

 

Darf das menschliche Herz – schweigen

in seinem Traueralbtraum?

Und der Vogel, wenn sein Herz bricht,

wenn die Liebste ihn zurück liest,

für immer ihn und der Baum:

Wo ihr Nest war, diesen Baum?

 

Inmitten von grünen Bäumen,

heut’ noch zwei Vögel zwitschert, –

‘d morgen am Ast sitzt nur einer

‘d, laut schreit sie: Wo ist mein Partner?

Das Herz schmerzt ganz zerknittert!

Mein Herz schmerzt und tief trauert.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni