Dapsy Gizella Nin Ki hitte / Wer glaubt das

 

Ki hitte?

***

Mint a Szeptember forró sugara,

Mely nyarat hazudott: én úgy elmúltam...

A szivéből színtelenre fakultam -

Ki hitte, hogy már tél lesz?...

***

Játéknak indult, alamizsnának,

Egy csókolatlan szájra álomméznek.

Ki hitte, hogy majd egyszer visszanézek

Kifosztott szivvel, fájva ?

***

Ki hitte, hogy bennem Tüzek égnek,

Hamu alatt, lefojtva, öntudatlan ?

(Maradt volna bár inkább csókolatlan

Örökárván a szája...)

***

Ki hitte, hogy papirláng is éget

És megperzsel a szívem gyökeréig ?

Ki hitte, hogy nem játszhatom majd végig

Szép szordinósan, halkan ?

***

Ki hitte, hogy sirni fogok érte

Álomtalan, süket, vak éjszakákon?

Hogy az emléke itt marad és átfon

És megsápad az ajkam?

***

Ki hitte, hogy a nyárnak vége van

Aranyporos Szeptember mosolyában?

(Már csak deres avarba lép a lábam

S azután mindig tél lesz...)

***

1920

***

Dapsy Gizella Nin: 1885 – 1940

***

Wer glaubt das?

***

Wie die heißen Strahlen des Septembers,

der Sommer gelogen hat in Wahrheit.

Ich verblasste im Herz zu Farblosigkeit –

Wer glaubt das, dass Winter ist?

***

Es begann als ein Spiel, als Almosen,

Traumhonig für einen ungeküssten Mund.

Wer glaub, dass, das zurückblicke, wie ein Hund,

mit gebrochenem Herzen?

***

Wer glaubt das, dass Feuer in mir brennen,

unter der Asche, unterdrückt, bewusstlos?

(Ich bliebe allerdings ungeküsst, Küssen los,

als ewige Waise Mund. …)

***

Wer glaubt dass, dass Papierflamme verbrannt,

und wird mich, bis zu Herzwurzel versenge'?

Wer glaubt das, dass ich mich komplett anstrenge,

ziemlich sardonisch, leise?

***

Wer glaubt das, dass ich um ihn weinen wird?

In schlaflosen, taub losen, blinden Nächten?

Dass die Erinnerung bleibt 'd viel Sorgen brächten

‘d meine Lippen werden blass?

***

Wer glaubt, dass, dass der Sommer vorbei wär’?

Mit seinem goldstaubigen Septemberlächeln?

(Meine Füße mit Raureife Laub fächeln

‘d es wird immer Winter sein. …)

***

1920

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni