Dapsy Gizella Nil: Vihar előtt / Vor dem Sturm

 

Vihar előtt

***

Zivataros, nagy fellegek borulnak

A régi puha kis fészek felett.

Villám cikázik a távoli égen,

Sebes szél söpri a falevelet.

***

Vihar készül-e, nem tudom, csak érzem,

Hogy két karomnak fogy az ereje.

Hogy a szívemben bús remegés támad

S valami bánat nyom a földre le…

***

Ha fergeteg, – úgy fekete felhőjét

A lelkemen már régtől hordozom.

Villáma is csak néha-néha gyújt már

Egy-két halvány sugárt a romokon.

***

Rom… porladó rom minden, ami ép volt

Az ifjúság, a bízó, büszke hit!…

Az élet vas igája összezúzta

Dalos lelkem pacsirta szárnyait.

***

S a szél mindennap, falevél módjára

Sodorja, söpri egy-egy álmomat…

A gondok hideg, kőkemény párnáin

Tétlen álmodni többé nem szabad!

***

Ha most tombolva végigzúg felettünk

És leveri a fészket a vihar:

Hogy’ melengeti árva fiókáit

Lelkem a zúzott, tört szárnyaival…

***

Dapsy Gizella Nil: 1885 – 1940

***

***

Vor dem Sturm

***

Gewittrige, grosse Wolken ziehen auf,

über dem kleinen alten weichen Nest.

Die Blitze stechen an dem dunklen Himmel,

der starke Wind fegt über die Blätter fest.

***

Ob jetzt ein Sturm kommt, weiss ich nicht nur spüre,

meine beide Arme werden schnell schlapp.

Dass in meinem Herz plötzlich heftig zittert,

der Kummer drückt mich auf den Boden knapp. …

***

Wenn es Sturm ist, ist seine schwarze Wolke,

das trage schon lang in meiner Seele.

Die Blitze leuchten nur noch selten auf,

eins – zwei schwache Strahle auf die Ruine.

***

Ruine … zerfallende Ruine ist alles,

die Jugend, das vertrauensvolle Glaube! …

Es wurde vom Joch des Lebens zermalmt,

meine Seelen-Lieder im Nachtigall Laube.

***

Und der Wind tagtäglich so wie ein Baumblatt,

fegt, wirbelnd einen meiner Träume schwer …

Auf den kalten, steinharten Kissen der Not,

tatenlos träumen darf man nicht mehr!

***

Wenn es jetzt über uns durchtosend tobt

'd der Wirbelsturm herunterreißt das Nest:

Wie er seine Waisenküken vorsorglich wärmt,

mit seinen gebrochenen Flügeln fest.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni