Dapsy Gizella Nil Rózsafa / Rosenbaum

 

Rózsafa

***

Ugy sápad bennem a sok régi emlék,

Mint pázsitos gyepszélen lankadó

Halavány, késő, őszi violák.

Valami unszol titkon s én már mennék

Hervadt virágok illata nyomát

Keresni régjárt, mohós utakon…

De csöndes szóval szívem visszavon

Pirosmosolyú, lombos rózsafámhoz…

***

Nyiló virágom nem volt soha nékem,

Csak sok-sok lankadt őszi violám,

Mely a lelkemről sápadozva pergett,

És tört sziromból tört dalokat téptem,

Temetni vélök céltalan szerelmek,

Rajongó vágyak álomillatát…

A szivemből kisarjadt rózsafát,

A hajlós szárút, akkor meg se láttam.

***

Őszi violák lelke fogvatartott

És megült bennem fájó illata.

De nőtt a szivem karcsu rózsafája,

Nőtt észrevétlen… Ágat, lombot hajtott.

Ezer bimbóját ontotta virágba

S mint illatos tavaszi fergeteg,

A boldogságtól ittas lelkemet

Piros mosollyal dúsan teleszórja.

***

Dapsy Gizella Nil: 1885-1940

***

Rosenbaum

***

Die vielen Erinnerungen verblassen in mir,

wie am Rande des Rasens die welkende,

verwaiste und blasse Spätherbstveilchen.

Etwas heimlich geht sich vor, in Revier

ist die Spur des Duftes verwelkter Blumen,

vor langer Zeit zu suchen auf der Strasse. …

Doch mit leisem Wort zieht sich mein Herz zurück,

zu meinen rot lächelnden Rosenbaum …

***

Ich hatte noch nie blühenden Blume,

nur jede Menge träge Herbstveilchen,

was aus meiner Seele immer verblasste,

nur aus zerbrochene Lieder mit Harpune,

vielen zerbrochenen Lieben begraben.

Und von dem Traumduft der Schwärmer wünsche

dann aus meinen Herzen spross ein Rosenbaum,

den gekrümmten Stammpfad nicht mal gesehen hat.

***

Die Seele der Herbstveilchen hat mich gefangen,

und sein schmerzhafter Geruch saß in mir.

Doch der Rosenbaum meines Herzens wuchs,

es wuchs unbemerkt … neue Zweige wachsen.

Tausend Knospen zu Blüten geworden

und wie ein duftender Frühlingsrausch,

meine Seele ist von dem Glück betrunken,

es besprüht mit seinem roten Lächeln.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni