Csengey Gusztáv: Mosolyog a szép múlt / Lächelt di

Toni11•  2022. május 20. 08:44  •  olvasva: 79

 Mosolyog a szép múlt 

 

Mosolyog a szép múlt bús emlékeimben —

Körülöttem lassan elváltozott minden;

Azt se’ tudom néha, hova, merre vágyom? . . .

Nem vagyok már otthon sehol a világon.

 

De mi az? . . . lm’ egyszer hallok édes hangot,

Messze kis falumból esteli harangot . . .

Valami nóta zeng a régi bűbájjal:

»Tele van a város ákácfa-virággal . . .«

 

Látom a falunkat, magamat is benne,

Pajtások jókedve mintha körülvenne,

Megtelik a lelkem az édes bűbájjal,

»Akácfa-virágnak édes illatával . . .«

 

Kimegyek . . . keresem. Nem itt a hazájok,

De azért ákácfát még itt is találok;

Illatát a szellő éppen felém hozza . . .

»Bolyongok alattuk ébren álmodozva.«

 

Messze vagyok immár a város zajától,

Egész sor van itten csupa ákácfából,

Fürtjeik köszöntnek halkan ingadozva,

»Minthacsak mindegyik nekem illatozna.«

 

Oh az a bús nóta sírva csak hadd zengjen,

Régi szép hulláma hadd ringasson engem ;

Úgy suhanok halkan át a másvilágba . . .

Hullj reám — boríts el, ákácfa virága ! . . .

 

Eperjes, 1903. jun. 14.

 

Csengey Gusztáv 1842 – 1925

 

Lächelt die schöne Vergangenheit

 

Lächelt die Vergangenheit über mein Rückblick-

alles um mich herum ist wie ein Haufen Schlick;

ich weiß es nicht einmal, wohin soll ich laufe?

Ich bin nirgendwo auf der Welt mehr zu Hause.

 

Aber was ist? … Ich höre einen süßen Laut

weit von dem kleinen Dorf, den Abendglocken laut …

ein Lied, als wollte den alten Charme vergüten:

„Die kleine Stadt ist voll mit Akazien-Blüten. “

 

Ich sehe unser Dorf und mich selbst auch darin,

als wäre die gute Laune Freunde von Irrsinn,

meine Seele ist erfüllt von süßem Lüftchen,

„Mit den süßen Düften von Akazien-Blüten. “

 

Ich gehe raus, ‘d suche. Ihre Heimat ist nicht hier,

doch Akazien-Bäume finde ich auch hier viel;

die Brise bringt der Duft zu mir von den Bäumen’.

„Ich wandere unter ihnen herumträumend. “

 

Ich bin jetzt schon sehr lang weit weg vom Lärm der Stadt,

doch hier noch sehr viele Akazien-Bäume fand,

ihre Cluster grüßen mich sanft schwankend, taubstumm.

„Als ob alle würden,  nur noch für mich duften. “

 

Oh, lass dieses traurige Lied Weiterklingen

lass seine alte schöne Welle mich ringen;

und sanft gleite ich drüben in ewiges Raum,

du sollst mich bedecken, Blume, den Akazienbaum!

 

Eperjes, 14 Juni 1903

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

https://www.youtube.com/watch?v=4J7bFoXQGpQ

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112022. május 21. 11:58

Köszönöm azuur...üdv Tóni...

azuur2022. május 20. 10:10

Nagyon szép verset hoztál ismét.