Csak egy kis karó – Előszó

Csak egy kis karó – Előszó

***

Ott kinn a széles határban

vasút és az erdő között

egyedül állt a kis karó

mint egy árva sorsüldözött.

***

Körülötte sehol semmi

egyedül állt ott magában,

nem érdekelte már semmi

belenyugodott sorsában.

***

Egy nap ahogy arra jártam

ott mellette megálltam én,

cipőmbe egy kavics került

a talpam jajgatott szegény.

***

Egy lábon álltam mellette

jobb cipőmmel a kezemben,

bal kézzel a karót fogtam

mert közben majdnem elestem.

***

„Jaj, mégis ért az valamit,

hogy engem itt földbe vertek,

mert ha nem lettem volna itt

most vége lenne a versnek.

***

Belém tudtál kapaszkodni

és nem törted el a kezed,

és majd miután hazaérsz

befejezheted a verset.”

***

„Köszönöm neked kis karó

hogy velem szóba elegyedtél,

azt is, hogy megfoghattalak

's máskor is elbeszélgetsz még.”

***

Az így kezdődő sorozat

már negyvenhat verset adott,

e sírig tartó barátság

melyet a sors miránk szabott.

***

És majd ezután mindennap

felteszek egy kis karót nektek

hogy ti is elolvassátok,

ahogy vele beszélgetek.

***

Lehet, hogy többnek, ez néha

egy kicsit abszurd, de engem,

a megőrüléstől, csak ez

a kis beszélgetés ment meg.

***

Mucsi Antal-Tóni         2011 December 14