Csak egy kis karó 7

Csak egy kis karó 7

 

Utolsó versemet írom
most arról a kis karóról,
heten lesznek mint a gonoszok
de le kell szállnom a lóról.
***
Reggel amikor kimentem
hűlt helye volt a karónak,
csak nyoma látszott az úton
úgy mint egy megpatkolt lónak.
***
Két méterrel a lyuk mellett
egy plasztik karó állt büszkén,
nem volt benne semmi élet
csak ott álldogált ő szürkén.
***
Két villany drót volt rákötve
így hát ő valamit vezetett,
de az csak gyenge áram volt
azzal őrzi a tehenet.
***
Annak a büszke plasztiknak
kemény plasztik volt a feje,
mindegy, hogy mit mondtál neki
nem tudtál szóba állni vele.
***
Egy ilyen plasztik bunkóért
nem kell már mezőre menned,
mert mindenhol a városban
csak bunkók őrzik az embert.
***
A vékonyka drót helyett ott
nagyon erős vastag lánc van,
mert ott a modern dzsungelben
az ember ész nélkül rohan.
***
Ott sem találsz te egy bunkót
amely veled szóba állna,
ott mindenki mindig szalad
nem figyel senki egymásra.
***
Kevés az a buta ember

ki egy karóval beszélget,

inkább mélyen hallgat, minthogy

elűzzön minden kétséget.

***

Nekem nem kell ettől félnem

mert én sohasem voltam okos,

mert ki butának született

sohasem lesz alattomos.

***

Az életben egy okos, az

többször is játsza a butát,

de ha te buta vagy, vigyázz

hogy ne járjon sokat a szád.

***

Bölcsességet ugyanis, nem

a kor adja meg neki, azt

az élet tapasztalatának

a helyes használata teszi.

***

Mucsi Antal-Tóni                  2012 Február 21